Egynyári film

Lassan vége a nyárnak (sajnos), és hűvös szelek járnak, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy a hazai mozikba (is) eljusson a fővakációs-idő úgynevezett "feel good" (kb.: jó érzés) filmje, a Görögbe fogadva. Donald Petrie rendező és Mike Reiss forgatókönyvíró mozija teljesíti az elvártat, vagyis a légkondicionált mozi-teremben tengerparti nyaralás-hangulatot teremt. Nem olyat, amire évek múlva is mosolyogva emlékezik az ember, de azért kifelé-jövet alapvetően elégedett lesz, hogy megkapta, amire számított, és alapvetően nem fecsérelte a kis pénzét nagy hülyeségre.

A görög nő - és társai

Nia Vardalos, aki hét szűk esztendő után (amikor is csak DVD-filmeken, tévésorozatokban bukkant fel) került ismét nagyvászonra, a Bazi nagy görög lagzit követően, annak mintegy "kvázi folytatásában" látható (erre több utalás is történik a Görögbe fogadvában, például, hogy tulajdonképpen balul végződő házassága kergette a balkáni anyaföldre). S ha már bazinagy és görög lakodalom: anno Vardalos - és a hozzátársult Tom Hanks-i gyártó műhely (a Playtone, ami a Görögbe fogadva elkészítésében is közreműködött) - divatot teremtett Amerikában, abban az értelemben mindenképpen, hogy érdemes odafigyelni a tengerentúli zárt és így a saját szabályaik szerint élő nemzetségi közösségekre, mert amellett, hogy viccesek és szórakoztatóak tudnak lenni, nem utolsó sorban komoly vásárlóerőt jelentenek. Nemde bár, egy hellén körút kapcsán is.

Merthogy az történik, hogy (a Toulából lett) Georgia (Vardalos), a magával és még inkább a világgal (szűkebb-tágabb környezetével) folyton elégedetlen görög-amerikai idegenvezető éppen Görögországba tart csoportjával. Ősei földjére érkezvén nem csak az ország szépségeit fedezi fel újra, hanem saját "kefijét" is, ami görögül lelket jelent. Lelkesedésében azonban nem osztoznak a turistái, akik sokkal inkább azzal vannak elfoglalva, hogy mindenféle pólókat meg izéket (fröccsöntött Pallasz Athéné-szobrot, például) vegyenek, és a tengerparton süttessék a hasukat, mintsem, hogy magukba szívják a mesés hellászi történelmet és a mediterrán ország lenyűgöző kultúráját. Georgia ezt rossz néven veszi, és amikor már teljes a káosz, az egyik turista, Irv Gordon (Richard Dreyfuss) veszi kezelésbe a magába fordult idegenvezetőt. A férfi arra buzdítja a nőt, hogy adja át magát az élet örömeinek, érezze jól magát a bőrében, és így talán még a szerelmet is megtalálja. (Fedezze fel önmagában a romantikus ént.) Erre pedig nem kell sokat várni: ugyanis a turistabusz kizárólag görögül beszélő sofőrje, Poupi (Alexis Georgoulis), aki elsőre fölöttébb antipatikus Georgiának - érthető: szakállasan-borostásan, ápolatlanul inkább utcai csavargóra hasonlít, semmint számottevő férfiemberre - , a görögországi utazásuk során egyre közelebb ér a nő szívéhez.

Utazzunk helyben!

Akinek nem telik "görögre", élvezheti ezt a szerelmi bonyodalmakkal fűszerezett hellászi turisztikai mozit. Donald Petrie (Mystic Pizza - ebben a filmben bizonyította először Julia Roberts a tehetségét -, A szomszéd nője mindig zöldebb, Richie Rich - Rosszcsont beforr, Kedvenc marslakóm, Beépített szépség, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?) Mike Reiss forgatókönyvíróval karöltve a film "idegenforgalmi vonulatának" legalább annyi figyelmet szentelt, mint a romantikusnak. Reiss rutinja (A Simpson család írója) jól oldja ezt az irányzott ország-propagandát, és sikerül némi újdonságot becsempésznie a görögség mentalitásáról is (miért nézi a nép áhítattal nap, mint a nap a Zorba, a görögöt). Összességében egy kellemes és tipikus nyári mozival van dolgunk, és a nemrégiben bemutatott (és nagyot taroló) görögországi Mamma Mia! című ABBA-filmmusical után újabb bizonyítékát kapjuk, hogy menjünk délre, ott a jó világ.

Kinek ajánljuk?
- A könnyed, pihentető nyári szórakozások kedvelőinek.
- Akik szeretik a szép tájakat.
- Akinek idén (idén sem) tellett vakációra.

Kinek nem?
- A veretes mélydrámák kedvelőinek.
- Akiket irritál Nia Vardalos személyisége.
- Akik Svédországba utaznának inkább.

6/10