A Tintaszív azt a gyerekkori ábrándot eleveníti fel, amikor a meséből életre kelnek a bátor szívű hősök, az aranyos macik és nekünk is lesz üvegcipellőnk. Az olvasást népszerűsítő fantasy Branden Fraser ellenére jó film.
Hogy a sikeres fantasyk olvasásra szoktatják a gyerekeket már Harry Potter óta közhely. De a német Cornelia Funke még ennél is tovább ment, a Tintaszív című regény (fordította Tandori Dezső) és a belőle készült Iain Softley-film is csordultig van a könyvek szeretetével.
Főhőse, Mo (Brendan Fraser) egy könyvkötő, akit különleges tehetsége miatt mindenhol ismernek, tizenkét éves lánya, Meggie (Eliza Bennett) meg első pillantásra megmondja egy kódexről, hogy 12. századi perzsa mű. Elinor nagynéni (Helen Mirren) pedig úgy utazza be a világot, hogy ki sem mozdul olaszországi villájából, mert a könyvek mindenhová elröpítik.
Annál szimpatikusabb üzenete nem lehet egy ifjúsági filmnek, minthogy a könyv a legnagyobb érték, és ha van egy könyved, akkor sosem leszel egyedül. Az olvasást népszerűsítő regény megfilmesítésében egyébként részt vett maga Funke is, ő volt az egyik forgatókönyvíró és producerként is támogatta a filmet.
A sztori meglehetősen hasonlít az Adam Sandler főszereplésével készült Esti mesékre, itt is, ott is van egy "varázsnyelvű" mesélő, aki ha felolvas egy mesét, akkor a benne szereplők életre kelnek. De Mo miután rájön erre a "tehetségére", nem kísérti tovább a mesék univerzumát. Amikor ugyanis legutóbb felolvasott, eltűnt a felesége, Resa (Sienna Guillory), viszont életre kelt a Tintaszívből Porkéz (Paul Bettany) a menyétjével együtt.
A könyvnek azon a borzalmas éjszakán nyoma veszett, ezért Mo a lányával együtt körbeutazza az ország összes poros antikváriumát, hogy újra rábukkanjon a kötetre és visszamesélje az asszonyt a valóságba, a szomorú lovagot pedig a saját világába.
Ne sopánkodjunk most azon, hogy milyen reneszánszát éli a mágikus gondolkodás a 21. században, inkább örüljünk annak, a Tintaszívben legalább nincsenek beszaratós szörnyek. Van viszont benne egy csomó klasszikus: unikornis, repülő majom és negyven rabló. Na meg rengeteg remek színész, különösen Helen Mirren és Paul Bettany, de jó látni, hogy a Nanny McPhee Torájából (Eliza Bennett) is ilyen klassz kiscsaj lett.
A Tintaszív mindezek ellenére azért kap csak 8/10-et, mert vizuális effektjeinek mindegyikét láthattuk már a Gyűrűk ura, a Narnia és a Harry Potter mozikban, meg azért, mert jobb lett volna, ha Brendan Fraser helyett egy kalandfilmekben kevésbé elkoptatott színész kapja a főszerepet.
