Gyerekben a felnőtt, felnőttben a gyerek - Szalóki Ági: Körforgás

„Dallamban a költészet, költészetben a dallam. Zenében a szöveg, szövegben a zene. S mind­kettőben a hangok.” A kötetnyitó és címadó Szabó T. Anna-vers soraira rímelve valahogy így lehetne összefoglalni Szalóki Ági Körforgás című zenei albumát és a hozzá kapcsolódó gyerekeknek szóló, versekkel, mesékkel teli könyvet.

A borító szerint a cédé a könyv melléklete, de ha bele­hallgatunk az albumba, joggal tekint­hetnénk úgy, hogy a verses kötet a zenei mű illusztrált szövegkönyve. A társalkotások esetében azonban az összhang a legfontosabb, s ebben a tekintetben meglehetősen jól illeszkedik egymáshoz zene és irodalom.

A Körforgás kötetében a magyar líra gyöngyszemei kaptak helyet – Csoóri Sándor, József Attila, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor gyermekversei –, illetve a kortárs költészet legjavából beválogatták Erdős Virág, Garaczi László, Gáti István, Jónás Tamás és Szabó T. Anna alkotásait is. És olvasható még egy tradicionális moldvai népdal is.

A versek születésről és halálról, a percnyi mozdulatlanságról és a gyorsan forgó időkerékről mesélnek. Megpróbálják egy gyerek számára is jól érthetően megfogalmazni, mi a szeretet, vagy a segítés másokon. Nem maradhat ki az örök téma, a szerelem sem, amiről Jónás Tamás ekképpen csomagolja gyönyörű szavakba üzenetét: „Szerelem, de szép szó / Van, akinél csak mulandó // Szerelem tavasszal / Kitakarít szép szavakkal” (Pulaku).

Az irodalmi szövegek önmagukban is oly játékosan ragadják meg mondanivalójukat, hogy az ember szinte kedvet kap dudorászni. A lemezen megszólaló dalok segítenek a versek ritmizálásában, szavalásában, megértésében. Szalóki Ági és Fenyvesi Márton zeneszerzőként ezúttal is a nép- és világzenei hagyományokból merítettek. A Fenyvesi, Dés András, Szalai Péter, Kovács Zoltánalkotta zenei formáció dallamai olyanok, mint amikor egy könnyű sóhaj lebeg el a szélben, vagy mint ahogy a nyári zivatar után elhaló esőzés lassú csepegését hallgatjuk.

A transzcendentális hangzás összecseng az irodalmi szöveg témáival is, de újra is értelmezi őket. Az esőről finom vízben tapicskolással, a tengerről pop-dzsessz ritmussal, a macskákról a cigány népzenéből ismert pergetett táncdallamokkal, az álmot őrző csillagokról lágy hegedűszóval kísérve, az istenről fiatalos, lírai popzenével, a létezése felett örömködő kis madárkáról pedig apró gitárakkord kíséretében hangzanak a tömör életeszenciák.

Erdős Virág városról, a négyes-hatos villamosról szóló, dicsőítő rímes játéka a mindennapi valóságra csodálkozik rá, Szalóki Ági előadásában szinte álomszerűen. Különösen humoros az autentikus falusi asszonykórus előadásában Garaczi László regéje: mi történik, ha lefagy a számítógép. A Tél utca harmincnyolc előadásmódja Cseh Tamás dalait idézi fel, a Kongó-bolt több ritmusú szabad játékát is szeretjük majd hallgatni. Még egy halandzsa nyelven énekelt dalt (Esra dala) is becsempésztek a versfeldolgozások közé.

Szalóki Ági – aki művészetében népdalfeldolgozásokat és a világzenei hagyományokat ötvözi – nem először fordult a gyerekközönség felé. Először a Téli-nyári laboda című albumán (2004) szerepeltek mesék, mondókák, gyermekjátékok, gyermekeknek szóló dalok. Az erdélyi és felvidéki népdalokat, illetve énekelt verseket tartalmazó Cipity Lőrinc (2006) és a Gingalló (2009) a legjobb gyermeklemeznek járó Fonogram-díjat is megkapta.

A Körforgás az énekesnő negyedik, elsősorban gyerekeknek szóló lemeze, de gazdag zenei textúrája miatt a felnőttek talán még többször fogják meghallgatni.

A könyv zene nélküli ajándékot is ad az olvasóknak. Szabó T. Anna meséi a valóság és álom határait feszegetik, s ezzel belesimulnak az album zenéi közé. Ellátogatunk a lakatlan szigetre, ahol különös lények vágyakoznak a sziget hegyének tetejére, hogy onnan hallgassák a csendet és „a csillagok könnyed trillázását”. Beleláthatunk az alvó macskák álmába, vagy álmodozhatunk a titkos zugokról is, hogy végre megfigyelhessük a világ sokféle csodáját.

A hallgatható-lapozgatható művet Kiskovács Eszter tengeri kékkel, korallvörössel, napsárgával és a kék-zöld átmenetekkel megrajzolt illusztrációi kísérik. Egyszerre árad  belőlük a mulandóság és a boldogság; vágyakozást, szomorúságot, nosztalgiát – és persze örömöt keltően.

Zene, vers, rajz oly harmonikusan működik együtt, hogy ezerszer is újra hallgatjuk, újra olvassuk majd a Körforgást, amint a kezünkbe kerül.