Egy idő után elkezdtem húzni magamban a strigulákat. Ez a jelenet is fölösleges, az sem kell, ez is túl hosszú, ez a szerep meg úgy, ahogy van, kimaradhatott volna, amíg a nehezen lecsorgó első óra után utol nem ért a megvilágosodás: ha minden fölösleges kimarad, akkor nincs film. Így sikerült a régen várt, a nagyon ígért, a trükkös eszközökkel beharangozott Zuhanórepülés. Elvacakolták.
Pedig nagyon körültekintőek voltak. Nem sima akciófilmet rendeztek, mert abban úgyis megverik őket az amerikaiak, ezért aztán átjárja a filmet valami dokumentarista hősködés, csak azért is megmutatjuk, micsoda arcok, micsoda figurák vannak az éjszakában vagy a börtönben, aminek bizonyára van is valami értelme, de ki bírja ennyi időn át azt nézni, hogy a főhős gurigatja le a feleseket és kokainos az orra, a kopasz izomhegyek pedig csak mondják, mondják. Nem a hitelesség hiányzik ezekből a jelenetekből, hanem az esemény. Közeliek, kamerarángatások, szépen dolgozik Vecsernyés János, de nincs mit filmre rögzítenie.
Ehhez kellene a történet, ami lassan, de elindul, sőt, a végére lendületet is vesz, akkora lendületet, hogy a fonal is elvész, bár lehet, hogy csak én nem értem, hogy ki kit lő le, és miért a parkolóban. A filmnek ebben a szakaszában elvész a hitelesség, a történet nyakatekert, és több olyan jelenet is van, amelyet az események végső fordulata hiteltelenít, a forgatókönyv a néző lustaságára számít, hogy a fegyverropogásban talán nem kérdez rá senki, hogy mi is történt két jelenettel korábban. Két film megy egymás után, amelyből az elsőt kevesen néznék meg, a második viszont nem elég jó.
A kettő közti zökkenés elfedésére, no meg a nézők becsalogatására nincs jobb ötlet, mint a szex. Aggódva nézem magam, hogy vajon nagyon megöregedtem-e, azért nem dob föl, hogy Baranyay Vera (őszintén remélem, hogy nem hivatásos színésznő, csak belecsöppent ebbe a kalandba) lenge öltözetben pezsgőzik, de hát annyira személytelen az egész, és a keblek mellett a lóláb is annyira kilóg, hogy emiatt igazán fölösleges mozijegyet venni.
Átverés, kitalálatlanság, bizonytalanság, és még a tempó sem jó. Érezhető a rendezői szándék, hogy valahogy be kellene pörgetni az egészet, egészen a zuhanórepülésig, de nem sikerül elkapni a ritmust, az elején túlságosan lassú, a végén érthetetlenül gyors, előbb lötyög, aztán meg összeborul az egész, és csak a boszszúság marad utána.
