Bonnie Parker és Clyde Barrow: Bonnie és Clyde (1967)

Minden törvényszegő szexi páros alfája és omegája, a bankrabló és a csaja, aki úgy simogatja a fegyvert, hogy az kész botrány. Természetesen megtörtént esetről van szó, a gazdasági világválság idején járt államról államra Bonnie Parker és Clyde Barrow, akik társaikkal bankokat, benzinkutakat és boltokat raboltak ki, és ugyan nyugodt szívvel öltek, ha kellett, mégis óriási népszerűségre tettek szert, míg le nem vadászta őket egy kisebb hadseregnyi rendőr. Arthur Penn sokban újszerű filmjét eleinte fanyalogva fogadta a kritika és a közönség, és csak lassan vált népszerűvé, mára azonban abszolút kultuszdarab lett, a pár halálával végződő leszámolást pedig sok helyen kifejezetten tanítják, Warren Beatty és a faital Faye Dunaway párosa pedig csodásan működik, és Dunaway sosem volt olyan vonzó, mint itt.

Mickey és Mallory Knox: Született gyilkosok (1994)

Oliver Stone is a jó öreg Bonnie és Clyde sztorit mondta el új köntösben és új hangsúlyokkal, de ez valójában az ekkor még csak forgatókönyvíró Quentin Tarantino filmje, QT jellegzetes kifacsart humorával és a rá jellemző stilizált erőszakkal. Hősei kiszámíthatatlan pszichopata állatok, akik élvezik a gyilkolást, de még jobban élvezik azt, hogy a média sztárt csinál belőlük, ezért minden leszámolásuk után életben hagynak egy halálravált szemtanút, hogy mesélhessen róluk. és itt a csavar: akármilyen borzasztó a főszereplő pár – a nyilván valóban is őrült Woody Harrelson és Juliette Lewis -,

az őket követő újságírók, rendőrök, de rendszerint még az áldozataik is vannak olyan rémesek, mint ők,

így a legtöbbször jól jönnek ki a dologból, szerelmük pedig izzó és izgalmas. Mindez felvethet pár erkölcsi kérdést, de a film elképesztően pörgős, lendületes és eredeti még ma is.

Leon és Mathilda: Leon, a profi (1994)

Igen, tudjuk, egy kislány és egy nagydarab, egyedülálló majdnem autista középkorú férfi kapcsolatáról van szó, akik ráadásul emberek ölnek – hol pénzért, hol bosszúból -, és mindez a való életben egy kicsit furcsán venné ki magát, de most egy filmben járunk. Leon, az egyedül élő bérgyilkos, akinek csupán egy kókadt növény a társa, befogadja a szomszéd 12 éves lányát, miután a családot lemészárolja pár korrupt zsaru, és beavatja a szakma szépségeibe. Azon túl, hogy Luc Besson egy tökéletes és nagyon látványos akciófilmet készített, a Leon, a profinak lelke is van, akármilyen nagy klisé ilyesmit leírni. Az egyszerre együgyű és brutálisan hatékony Leonként Jean Reno élete egyik legjobb formáját hozza, Natalie Portman pedig, akinek gyakorlatilag itt kezdődött a karrierje, élettel tölt be a vásznat.

Sweeney Todd és Mr. Lovet: Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya ( 2007)

A férfi őrült borbély, és idegenek nyakát vágja el, az asszonynak pedig péksége van, és isteni húsos pitét árul, Ez Tim Burton időnként musicalbe átcsapó filmjének alapvetése, és természetesen ennél többről is szó van itt: Johnny Depp meghurcolt karaktere a viktoriánus korabeli Londonban torolja meg az őt ért sérelmeket, míg a Helena Bonham Carter által játszott özvegyasszony utána epekedve, és némi hasznot is remélve lesz a bűntársa – és ezek az emberek tényleg léteztek. A film sikerének titka fanyarsága, a csúcspont pedig nem valamelyik véres gyilkosság, hanem a különös páros tengerparti nyaralása, amely akármelyik burleszkfilmbe beférhetett volna.

Thelma Dickinson és Louise Sawyer: Thelma és Louise (1991)

Louise, a talpraesett pincérnő és barátnője, a csinos háziasszony Thelma - Susan Sarandon és az azóta nyilván nem ok nélkül eltűnt Geena Davis - természetesen nem bűnözők, ám amikor végre egyszer kirúgnak a hámból és jól érzik magukat, kénytelenek megölni egy pasast, aki meg akarja erőszakolni egyiküket. Feladhatnák magukat, ki tudnák magyarázni a dolgot, de úgy döntenek, hogy nekivágnak az útnak és megpróbálnak átjutni Mexikóba, mielőtt a zsaruk elkapnák őket. Ridley Scott meglepő tanúbizonyságát tette feminista érzékenységének – vagy legalábbis valóban értően és megértően ábrázolja hősnőit, és mellé egy remek road movie-t kanyarított, amelyben a nagyon fiatal és ekkor még kevésbé ismert Brad Pitt is felbukkan egy emlékezetes jelenetre.

Lili és Pali: A miskolci boniésklájd (2004)

Nekünk is van ám ámokfutós szerelmesfilmünk, és Deák Krisztina filmje megtörtént eseményen alapszik. Lili és Pali "véletlen bankrablók". Lili tizenhét éves, azonban már dolgozó, önmagát eltartó felnőttként él, a fiú biztonsági őr egy épülő banknál, ahol véletlen rábukkannak a széf kulcsaira, magukkal viszik a pénzt, és elmenekülnek. Először a hegyekben, majd Miskolcon bujkálnak, a média pedig elnevezi őket a magyar Bonnie és Clyde-nak. Mivel fogy a pénzük, ki akarnak rabolni egy pénzszállító autót, egy járőrkocsi azonban kiszúrja, majd üldözőbe veszi őket. A lövöldözésben sikerül elmenekülniük, ám Pali megsebesít egy rendőrt. Nem ez lett az évtized magyar filmje, de Ráckevy Ildikó és a Moszkva térből ismert Karalyos Gábor párosa jól működik, az akciójelenetek pedig izgalmasan vannak felépítve.