Nevezték már tajvani Fassbindernek, Buster Keaton és Antonioni hibridjének, a Távol-Kelet Bressonjának, a leggyakoribb fordulat vele kapcsolatban azonban mégiscsak a "perverz állat". A malajziai születésű, tajvani illetőségű Ming-liang Tsai az utóbbi évtizedek egyik jelentős, ha nem is túl közkedvelt filmrendezője, s a Huncut felhőcske legalább annyira sokkol, mint előző munkái; a berlini fesztiválon nézők tömege hagyta el a vetítőt, pornográfiát és skandalumot kiáltva.
Az értők elitklubja ennek ellenére (vagy épp ezért) odavan érte: kapott már Arany Pálmát, Ezüst Medvét, rövidesen talán bronzba is öntik - stílusa, témaválasztása kétségkívül egyedi: lassú tempójú, visszatérő motívumokra épülő, tragikomikus hangvételű filmjeiben vérfertőző szülők, maszturbáló fiúk, beázott, üres lakásokban céltalanul tébláboló, ideggyenge leánykák szédelegnek. Mindez persze csak a felszín, a mélyben a nagyvárosi magány, az izoláció, az emberi kommunikáció csődje, az automatizmus, az atomjaira hullott társkapcsolatok - Tajpejben játszódó filmjeinek szereplői mind Godot-ra várnak.
A Huncut felhőcskében a víz, illetve a hiánya a központi metafora - a várost nyári szárazság sújtja, mindenütt vízkorlátozás, a lakosság literszámra hordja haza az ásványvizet és a görögdinnyét. Utóbbinak kitüntetett szerep jut - rögtön az elején hősnő1 (Sumomo Yozakura) széttárt lába között félbevágott görögdinnyével várakozik a hős (Kang-sheng Lee) akciójára.
A szomszédban unatkozó hősnő2 (Shiang-chyi Chen) tévét néz, épp arról van szó, hogy a dinnye a szerelem záloga, színe, állaga, fajtája a szerető szívek érzéseit virágnyelven fejezi ki.
Az operettre emlékeztető mozi - a hosszú, minimalista kompozíciókra épülő snitteket színpompás és mozgalmas, a történetre reflektáló tánc- és énekbetétek szakítják meg - egy pornószínész kálváriája két nő (Test és Lélek) között. Test munkaköri kötelesség, aki/ami után Lélek kifejezetten üdítően hat, lehet vele beszélgetni, főzőcskézni vagy egyszerűen csak révülni. A földi és az égi szerelem azonban konkrét és átvitt értelemben sem jön össze, a néhány emeletnyi távolság - valamint Lélek azon rossz szokása, hogy gyakorta látogatja a videotékák "adult" szekcióját - csak a nagy és kínos találkozás lehetőségét vetíti elénk.
Ming-liang Tsai humora elragadó, a pornó-szekvenciák többsége kifejezetten röhejes, kedvencem a vad, zuhanyzós szexjelenet, mialatt kifogy a víz. Az utolsó kép sűrített "mondanivaló" - a percekig kitartott felláció, mely az igaz szerelmet, test és lélek harmóniáját hivatott szimbolizálni - viszont enyhén szólva szájbarágó.
