Ha nem nyomod a falat... - Beszélgetés Almási Tamás filmrendezővel

A nyolc részes Ózd-sorozat legutóbbi epizódja után Almási Tamás Puskás Ferencről forgat dokumentumfilmet. Közben - közel húsz év kihagyással - második játékfilmjére készül.


- Sportfilmet még sosem készítettél, játékfilmet is nagyon régen...

- Az elmúlt időszakban a tanításon kívül jó ideje minden idegszálammal a játékfilmemre készültem. Ám egy évvel ezelőtt felhívott Varga Gábor producer, s azt mondta: - Puskás. Azonnal igent mondtam. Ehhez tudni kell, hogy számomra iszonyú fontos a sport, és a kosárlabda mellett életem nagy szerelme a foci. Up to date vagyok futballból, nézni is szeretem, csinálni is. Heti két alkalommal focizok a mai napig.
A Puskás filmhez eddig 110 óra felvett anyagunk van. Egy 90-100 perc körüli mozi-verziót készítünk, amit majd az RTL klub is sugározni fog, valamint egy több részes sorozatot DVD kiadásra.
A Puskás film egyébként életem egyik legnagyobb vállalkozása. Mert ugye, van egy hősünk, akiről mindenki tud vagy gondol valamit, de aki, amikor elkezdtünk forgatni, már csak a szó fizikai értelmében létezett. Komoly etikai problémát jelentett mindez, nagyon tapintatosan kellett dolgoznunk. Aztán fél év múltán Puskás meghalt. A film helyzete ettől dramaturgiailag megváltozott. Ami addig jövő időben volt, az bekövetkezett. Majd jött az őrület a temetés körül...,

- ...amire elég ízléstelenül rátenyerelt a politika? Része lesz a temetés a filmednek?

- Persze, de a filmet semmiképp sem szeretném a napi politikai harcoknak kitenni. Az biztos, hogy lesz a filmnek egy konkrét életrajzi része, mert sok mindent nem tudunk erről az életútról. Sokan úgy tartják például, hogy Puskás a legnagyobb magyar. S ha azt mondom, sváb volt, mindenki fölkapja a fejét. Pedig ha a történelem csak egy kis fintort vág, Öcsi azon a tragikus berni döntőn esetleg épp ellenünk játszik, a német válogatottban. Puskás élete egyébként rendkívül szerteágazó volt. A magyar, a spanyol, vagy a görög úgynevezett "nagy korszakain" kívül Paraguaytól Chiléig, Kanadától Egyiptomig játékosként, vagy edzőként nagyon sok helyen megfordult. Tehát pusztán egy életrajzi film sem lenne kis vállalás.

- A Kádár rendszer alatt - nyilván mert disszidens volt - valójában nagyon óvatosan szivárogtatták Puskásról az információkat.

- Amikor a BEK döntőben a Frankfurt ellen négy gólt rúgott, - 7-3 volt egyébként a végeredmény, alig írtak róla valamit. Pedig azóta sem rúgott BEK döntőben négy gólt senki. Egyébként sok rekordja a mai napig megdöntetlen. Gól átlaga pedig messze neki a legjobb a világon, majdnem 1/1. Ami azt jelenti, hogy átlagban szinte minden meccsén rúgott gólt. Azt is elhallgatták, hogy valójában miért nem jött haza. Eltiltották? Üldözték? Sok mindent felkutattunk ezzel kapcsolatban is.

- Esterházy Péter azt írja Puskásról, vele ért véget a modern futball. Ami utána jött, a posztmodern foci, az már nem játék, csak szórakoztatás. Ennyi anyag birtokában te magad hogy állsz a Puskás mítosszal?

- Puskásról leginkább az terjedt el, hogy nemcsak nagy focista , de nagy szíve is volt. Én pedig azon ámultam el igazán, hogy ez a legenda igaz. Puskás minden simlisségével együtt igazi nagy léptékű, nagy kaliberű ember volt. Talán kevesen tudják, de rengeteg levelet írt. Ugyan a helyesírása olyan mint egy elemi iskolásé, ám világosan gondolkodott A mondatai, a sorai, nagyon tiszták és pontosak.

- Kikkel levelezett?

- Haverokkal. Ez is nagyon szimpatikus. Kb. száz levele van a birtokunkban. Az is különös, hogy az életútja valójában metszi a 20. századi diktatúrákat. Itthon a Rákosi érát, új hazájában Spanyolországban, Franco rezsimjét, de pl. Görögországban és Paraguayban is épp diktatórikus rendszerek voltak, amikor Puskás ott élt. Szeretnék egy történelmi freskót is az életút mögé, ami ugye nekünk magyaroknak különösen elevenünkbe vág. Farkas Mihállyal például Puskás pertuban volt, miközben valószínűleg megfigyelték. Olyan anyagok vannak a birtokunkban, amit idáig soha senki nem publikált. De rendelkezésünkre áll körülbelül nyolcórányi hanganyag, és privát filmek is.

- Sportszakmai szempontból mi újat fog megtudni a közönség a filmből?

- Puskás fizikai adottságai valóban rendkívüliek voltak. Alacsonyan volt a súlypontja, mérhetetlenül gyors volt az induló sebessége, a lábfeje pedig meglepően kicsi. Fogtam a kezemben a cipőjét, ami most a szaknévsoros Bodnár Sándor tulajdona, s egyszerűen nem hittem el! 37-38-asnak tűnt! Egyébként nincsenek csodák, Puskás rengeteget edzett, főleg labdával. A legendának az a része, hogy utált edzeni, nem igaz.

- Hol tart most ez a munka, mikor készül el a Puskás film?

- Kékesi Attila rendező társam, - akivel már előző filmemben is együtt dolgoztam, már szűkíti az anyagot. A 100 órából így hamarosan lesz kb.30. Én egyébként mindig el szoktam tenni három-négy hónapra a forgatott anyagot. Hagyom érni, mint a lekvárt, hogy azok a reminiszcenciák, amik hozzátapadtak a forgatáskor, - pl. hogy akkor épp ott esett az eső, vagy hogy milyen kedves volt az a néni, - lekopjanak róla. De ha van egy másik szem, akiben megbízol, s akivel megbeszéled a szempontokat, akkor ez az érési folyamat felgyorsítható.

- Más ez a forgatás technikailag, mint a korábbiak?

- Ebben a filmben HD technikára dolgozom, ami számomra nagy nehezítés, viszont végre van operatőröm, Tóth Zsolt személyében. Engem egyébként szörnyen zavar a nagy stáb, mert ha mondjuk bejön egy lakásba hat-nyolc ember, oda van az intimitás. És akkor mit tudsz csinálni? A Puskás filmben általában öten-hatan vagyunk. Ennél jobban nem lehetett leszűkíteni a stábot, mert a választott technika megköveteli a létszámot.

- Talán utolsó filmedben, A mi kis Európánk-ban jutottál el az intimitás felső fokáig. Szinte olyan a film, mint egy home video. Besétálsz a kameráddal évtizedes ózdi szereplő-barátaid lakásába, ők meg: - Szevasz Tamás! , és már mondják is az életüket, ott ahol a múltkor abbahagyták...

- Ez tényleg így volt. És ez is volt a szándékom. A mi kis Európánk egyik legjobb jelenete a nagy kocsmai beszélgetés. Ott például csak Dés Julival ketten voltunk a stáb, de neki is mondtam, üljön le a többiek közé. Ott még hangmérnököm sem volt. Képzeld el, ha én oda beállok hat-nyolc emberrel! Az a laza, kötetlen beszélgetés, vita, nem születik meg.

- Ózdot, úgy tűnik, már sosem tudod elhagyni. Bár A mi kis Európánk-ban koránt sincs annyi gyúanyag, mint a sorozat előző részeiben.

- Számomra ez már csak a sorozat levezetése. A mi kis Európánk úgy született, hogy közelgett az európai belépésünkről szóló szavazás. Akkor is volt éppen egy politikai mélyhullám Magyarországon. És emlékszem, bennem olyan feszültség volt, olyan izgatott voltam, hogy netán megint elcsesszük a jövőnket, hogy egyszer csak azon kaptam magam, lenn vagyok Ózdon a kamerámmal. Szó szerint ez történt. És elmentem az ismerős szereplőimhez, hogy megkérdezzem, mit gondolnak, mit várnak ettől a lehetőségtől. Szinte mintha naplót írnék.

- Kicsit sajnáltam, hogy nem nagyobb ívű ez a film. Hogy nem tudjuk meg belőle, hogyan jutottak el szereplőid azokhoz a félve reménykedő, máskor meg nagyon is szkeptikus gondolatokhoz a csatlakozásunkkal kapcsolatban, amiket megosztanak velünk.

- A Tehetetlenül című filmben ezt az ívet már megcsináltam. Nem akartam még egy bőrt lehúzni a rókáról. Volt ilyen verzió amit hiányolsz, de aztán kidobtam. Aki érti, érti, aki nem, nem.

- A Puskás film ellenben - már csak témájánál fogva is - nagy lehetőség egy igazi világ- dokura. Nyilván sokkal több embert szeretnél megszólítani vele.

- Ez is cél, valóban. Pl. a híres embereket idáig minden filmemben kerültem, de itt sztárok is megszólalnak majd, - Zidane, Maradona, Pelé - elsősorban azok, akiknek az élettörténetében vannak rokon elemek a Puskáséval. Ebben a filmben nem akarok "művészkedni". Olyan filmet szeretnék, amiben nincs hazugság, ahol lehet majd sírni is meg nevetni is. Életemben először narrációt is fogok használni.

- És vajon mi vitt rá, hogy két évtized elteltével megint játékfilmet forgass? A filmszakma egyértelműen dokumentumfilmesként gondol rád.

- Pedig világ életemben játékfilmesnek készültem. Fábri Zoltán osztályába jártam, azt sem tudtam, mi a dokumentumfilm. Másodéves filmem, a Meddig él egy fa, Temessy Hédivel a főszerepben megnyerte a diák Oscart, - amit akkor SILECT-nek hívtak. Első filmemet, az 1980-ban készült Ballagást közel egymillió ember látta. A Ballagás után évekig komoly erőfeszítéseket tettem, hogy játékfilmeket csináljak. A csak a nyolcvanas években körülbelül nyolc forgatókönyvem készült el Mukácsi Miklós, Dobai Péter, Jókai Anna, Horváth Péter, Fábri Péter írásaiból. De a Dialóg Stúdióban, ahol a pályámat kezdtem, később nem nagyon kedveltek. Mikor erre rájöttem, átmentem Nemeskürty Istvánhoz, aki el is indította Jákob lajtorjája c. filmtervemet, - Jókai Anna regényéből írtuk Pataki Évával - teljesen elő volt készítve, már meg volt a gyerekszereplőnk is -, ám Nemeskürty váratlanul elkerült a Filmintézethez, s az én filmem kútba esett. Akkor arra jutottam, mint amit a kínai mondás állít: "Ha nem nyomod a falat, a fal sem nyom téged'. Beláttam, minden erő más irányba visz. A rendszerváltás után a magánéletem is válságba jutott. Egyetlen bőrönddel, fél évre kimentem Amerikába. Nem kerestem meg egyetlen ismerősömet sem. 41 éves voltam, angolul tanultam, megerősödve jöttem haza. Elkezdtem dokumentumfilmeket csinálni. Azt egyébként tudtam, hogy a rendszerváltás körüli évek valójában nem kedveznek a játékfilmezésnek.
Nyilván sok minden beléd szorult abból az időszakból, hiszen a Mario, a varázsló is rendszerváltásos történet. Annyit tudok még róla, hogy semmi köze Thomas Mann kisregényéhez.
A film Halász Margit novellája alapján készül, akivel szinte sorsszerű volt a megismerkedésem. Egyszer felhívott, ismeretlenül, hogy szeretné megnézni az ózdi sorozatomat, elkérné két napra. - Jó, - válaszoltam, de ez 8 film! - Nem baj! - mondta, elvitte, és két nap múlva valóban visszahozta. De bennem ott motoszkált a kisördög, gondoltam nem létezik, hogy ennyi idő alatt végig nézte, s valami részletre rákérdeztem. Erre elővett egy spirálfüzetet, s kiderült, hogy valójában új regényéhez gyűjt anyagot, s hogy az egész Ózd sorozatot precízen kijegyzetelte. Aztán mikor a következő MMK pályázathoz novellákat olvasgattam, valamelyik antológiában találtam egy nagyon erős, balladai történetet. Nézem, ki az író, s mit ad isten, Halász Margit! Azonnal felhívtam, majd elkezdtünk együtt dolgozni. 2000-től mostanáig 12 forgatókönyv változat készült el, ebből öt alapvetően különböző. Volt olyan is például, amelyikben az állatok beszélnek. Aztán mikor Hajdú Szabolcs Tamará-ja kijött, ezt elvetettük. Végül visszatértünk az eredeti történethez.

- Miről szól a film?

- A Mario, a varázsló egy mindent elsöprő szenvedély története. A helyszín egy békés, szinte mesebeli kis falu, valahol kelet-Magyarországon, ahol nem történik semmi. Ám egyszer csak megjelenik egy autó, kiszáll belőle egy olasz, - ő Zserardó -, és betelepít egy cipőüzemet a faluba. Az asszonyok élete persze megváltozik, elkezdenek pénzt keresni, öltözködni, a férfiak meg őrjöngenek.

- A mi kis Európánk-ban is van egy ilyen szál, az egyik ötven körüli asszony külföldön vállal munkát, lead 10 kilót, megváltozik az életstílusa, az étrendje. Testes férje panaszolja, hogy külön koszton vannak évek óta?

- Van persze jónéhány motívum, ami átkerült, de Vera, a játékfilmem főszereplője mégis igazi mozi hősnő. A faluban csodabogárnak számít, kicsit más mint a többiek, kijár a Tisza partra nézni a naplementét, vesszőt vág, manuálisan nagyon tehetséges. Aztán mikor megjelenik ez a titokzatos Mario, - Franco Néro alakítja a címszereplőt -, Vera halálosan beleszeret. Ám ez egy egyoldalú szerelem, mert Marionak csak a munkája kell.

- Stílusát tekintve egyfajta lírai realizmust fogunk látni?

- Meseszerűen indít a film, aztán modernkori balladát látunk. A történet hátterében pedig zajlik a magyar rendszerváltás. Vidéken, kicsiben, de ott lesz.

- Verát ki játssza?

- Verát 4 és fél évig kerestem. Mondjuk, nincs ebben semmi meglepő, a Ballagás szereplőit annak idején 11 ezer emberből rostáltam át. Igazság szerint egy ismeretlen magyar színésznőt szerettem volna, de végül nem találtam. Aztán sokan szóba jöttek, kitűnő színésznők, pl. Tóth Ildikó vagy Juliette Binoch. Végül Nyakó Julit választottam. Olyan valakire van szükségem, akiről elhiszem, hogy a szenvedély a gyilkosságig tudja sodorni, és Juliban fantasztikus rétegek vannak.

- Nem félsz azoktól a másfajta rendezői feladatoktól, amit a játékfilm megkíván?

- Én tényleg a játékfilmen nőttem fel. A pályám elején például Szabó Istvántól Jancsó Miklósig, Radványi Gézától Fábriig sok rendezőnek voltam asszisztense. Most inkább az a problémám, hogy talán túlságosan is tudom, mit akarok. Nyilván a Fábri iskola hatása ez, aki szinte mint egy lombikban, úgy mozgatta a zsenijével a figurákat. Én meg most azon gondolkodom, hogy inkább a dokumentumfilmes tapasztalataimat kellene mozgósítanom, ahol mindig bízni kell egy kicsit a véletlenekben, a kamera előtt születő csodában.

- Netán e játékfilmes félfordulatnak köszönhető, hogy távol tartod magad mostanában a dokumentumfilm körüli csatározásoktól? Pedig nyilván van véleményed!

- Évtizedeken át mindig részt vettem ezekben a harcokban. Ha nincs otthon 2000 oldal arról, mit hogyan kéne átalakítani, akkor egy sem. Csak a televízió számára tucatnyi műsorstruktúra kidolgozásában közreműködtem, egyikből sem lett semmi. Annyi fiatal dokumentumfilmes van, harcoljanak ők! Én már csak filmeket szeretnék csinálni és tanítani.

- Én csak tudni szeretném, mit gondolsz a pénzek mennyiségéről, elosztásáról? És igaza van-e Grunwalsky Ferencnek abban, amit nemrégiben a Filmvilágnak nyilatkozott, hogy a magyar dokumentumfilmre nagyon ráférne egy szemléleti megújulás?

- Talán sokan nem örülnek annak, amit mondani fogok, de úgy vélem, nem feltétlenül jól hasznosul az a pénz, ami a dokumentumfilmekre jut. Kicsit olyan a helyzet, mint az egészségügyben, hogy egyszerre van jelen az ínség és a pazarlás. A kuratórium oldaláról bátrabban, nagyobb összegeket kellene adni az igazán tehetséges embereknek, izgalmas vállalkozásokra, valóban fontos témákra. Ma a "sokaknak keveset" gyakorlata folyik, ami középszert szül. Tudom, hogy iszonyú nagy a nyomás, hiszen sok rendezőnek a megélhetése függ attól, van-e filmje vagy nincs. Ugyanakkor alkotói oldalról is tényleg meg kellene újulni. Bátrabban lehetne használni a játékfilmes formanyelvet és a nemzetközi mezőnyben látható megoldásokat, - beleértve a televíziós formanyelvet is. A szerzői dokumentumfilmnek ettől még helye van, nem baj, ha valaki megcsinálja az őrületét, ha tehetséges. Annak biztosan lejárt az ideje, hogy két ember hosszan beszélget egy gyenge minőségű felvételen.