Hol van már az Isaura szeme világára gyűjtő kisnyugdíjas-csorda, vagy a Bobby Ewing halálakor öngyilkoló nénike? Ma már mindenki a Barátok közt gondterhelt szereplőiben látja meg Az Embert: valaki Balogh Nóra ügyvédnő telt vonalairól, más meg Hoffer Misi búgó hangjáról álmodozik. A TV-sorozatok és szereplőik iránt érzett aberrált rajongás ma már globális tünet, ennek amerikai változatát próbálja feltárni a Betty nővér, eleinte szellemesen, később viszont a vizsgált műfajjal azonosulva.
Főhősünk, Betty a közép-nyugati, elnyomott country-csibe sztereotípiája: szőke, TV-addikt, étteremben robotol és még azután is gépiesen (amerikaiasan) mosolyog, hogy önkéntelenül végignézi, amint Rudi Völler-frizurás férjét megskalpolja két feka bérgyilkos. A borzalmas látvány végleg átírja Betty agyában a röfögő kansasi mátrixot. Kedvenc orvosi teleregényéből agyalágyult pépdialógusokat kezd idézgetni, majd felkerekedik, hogy megkeresse a sorozat fiatalon megözvegyült dokiját, (a lemenő nap felé...)
A szerepért Arany Glóbusszal díjazott Renée Zellweger butuska, szűzies mosolya és opálos tekintete valóban hiteles, de ténykedései egy idő után kiszámíthatóbbá válnak egy hamburgernél. Dél-amerikai szappanoperákon edzett honfitársaim biztos kézzel fejezhetnék be bármelyik jelenetét, és ez nem direkte lett így tervezve, hanem a szellemesnek induló forgatókönyv laposodott el félúton Tiffany-típusú románccá.
Extra feltét hamburgerünkben az apa és fiát alakító Freeman-Rock páros, akik mint okleveles bérgyilkosok szegődnek a szegény pára nyomába. Freeman profi, minden gesztusa szórakoztató. Szinte magunk is purrogó galambokká válunk, amikor a nyugdíjazás előtt álló öreg likvidátor csizmában, cowboy-kalapban és Ray Ban-szemüvegben álmodozik a fényképen mosolygó célpontról. Chris Rocknak kevesebb szerep jut, de még így is marad ideje, hogy humorát villogtassa.
Amikor aztán elmúlik a 112 perc, és szomszédaink visszaráznak a pesti mátrixba, megállapíthatjuk, hogy az amerikai film felemás. Felismerik a fontos témákat, próbálják is feszegetni (TV-addikció témában itt van pl. az ultraerős Requiem), de aztán mindig a konfliktuskerülés kerekedik felül, a közérthetőség, a nagyobb közönség, a hamburgermozi. Ez a mostani még éppen ehető, főleg a feltét miatt.
