Vannak folytatások, amelyeknek sosem lett volna szabad elkészülniük, és a Másnaposok 3. közéjük tartozik. Nemcsak azért harmadrangú, mert ez a harmadik rész, hanem azért is, mert nagyjából két klasszis választja el az elsőrangú alkotástól.
Újra dübörög a banda
Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms), Doug (Justin Bartha) és Alan (Zach Galifianakis), vagyis a Farkasfalka tagjai azt hiszik, Las Vegas és Bangkok után már nem érhetik őket meglepetések. Úgy vélik, legnagyobb gondjuk immár az, hogy Alan elmeállapota enyhén szólva is egyre több kívánnivalót hagy maga után. Sajnos tévednek, és erre hamarosan rá is döbbenti őket Marshall (John Goodman) és rosszarcú emberei. Rajtuk ütnek, Dougot elrabolják, és kilátásba helyezik a likvidálását, ha a többiek nem hajtják fel Chow-t (Ken Jeong), aki mintegy negyvenmillió dollárnyi aranyrúdtól szabadította meg Marshallt.
[img id=481621 instance=1 align=left img]Három a hollywoodi igazság
A 2009-ben megjelent első rész igazán vicces volt, és sajátos megközelítésével üdítő élményt jelentett a közhelyes vígjátékok tengerében. Sejtettük, hogy egy ilyen kasszasikert az alkotók nem bírnak majd folytatás nélkül hagyni, és ahogy az lenni szokott, a 2011-es második rész már nem érte el az első darab színvonalát. Már újszerűnek sem számított, hiszen ezt a filmet láttuk már két évvel korábban, csak más helyszínnel. Mivel pedig a trilógia szó olyan szépen hangzik, a készítők megpróbáltak még egy bőrt lehúzni az arany tojást tojó tyúkról, hogy a harmadik részhez illően fárasztó képzavarral éljünk. A sorozatok törvényszerűsége pedig az, hogy aki az első részben megkedvelte a karaktereket, a hangulatot, az még néhány részen keresztül biztosan hűséges követő lesz, mire észleli, hogy átverték – de addigra talán már épp lecseng a pénztárgép, és elfogynak a folytatások.
Másnapos sokk
A Másnaposok 3. ötlettelen, erőltetett, unalmas, sokszor pedig egyenesen kínos. Vajon mennyire kell ahhoz a forgatókönyvíróknak ihlethiányban szenvedniük, vagy milyen lelki alkattal kell rendelkezniük, hogy rendszeresen visszatérő humorforrásnak gondolják állatok bizarr módon történő legyilkolását, vagy szerencsétlen, rokkant öregasszonyokkal kapcarongyként való kommunikálást. Kínos pillanatok akadtak ezeken kívül is, például a homoerotikus felhangú, illetve a gyomorforgatásra játszó jelenetek túlzott alkalmazása. Chow "fulcsa" beszédmódja pedig öt mondat után egyszerűen idegesítő. Ami a nevetés lehetőségét illeti, senkinek ne legyenek illúziói: néhány harmatos megmosolyognivalón kívül e téren nem sok babér terem.
Kinek ajánljuk?
- Aki az első részben annyira megkedvelte a hősöket, hogy akkor is örömmel nézi őket, ha a forgatókönyvírók már egyáltalán nem erőltették meg magukat.
- Aki nem kedveli az intellektuális humort.
- Akit Bradley Cooper világítóan kék szemei bármiért képesek kárpótolni.
Kinek nem?
- Aki az első rész színvonalában reménykedik.
- Aki szerint állatok és öregek kínzása nem vicces – még akkor sem, ha a felvétel során mindezt csak tettették.
- Aki szerint már az Üvegtigrisben is Sanyi volt a leggyengébb láncszem. Az ilyen nézőt Alan túltengése nagyon fogja zavarni.
4/10
