A német sörisszák nótája szerint mindennek egy vége van, csak a kolbásznak van kettő, így a Wachowski-testvérek is fejet hajtottak a kulináris alapelv előtt, s folytathatatlanul elvarrták a Mátrix-mese valamennyi szálát.
A második rész vegyes fogadtatása okán ez egyrészt nem csoda, másrészt meg amúgy is trilógiának lett betervezve az ezredforduló legfontosabb és leggazdagabb sci-fije. A Reloaded filmtörténeti bravúrként magasztalt autós üldözéséből, körívesen kikockázott fejrúgásaiból, és "a választ magadban találod meg" című rejtvényeiből jobbára csak az utóbbiak maradtak meg, alaposan próbára téve a szegény közönség IQ-ját.
Bizonyára sokan néznek majd fénytelen tekintettel párjukra a nézőtéren, fejük bográcsában a következőket forralva: miért nem lehetett ezt a kérdést sem normálisan megválaszolni? Mire utal a kettes számú Orákulum? És egyáltalán: hogyan lesz valakiből másvalaki? Ezek bizony még hosszú órák elteltével is nyugtalaníthatnak bennünket.
A fejtörők és a szerelmi szálak mellett természetesen a háborúé a főszerep, melyben olyan klisék köszönnek vissza, mint az Alien 2-ben látott rakodórobot harci változata vagy a Csillagok háborúját záró légitámadás - a föld alatt kivitelezve. Neo privát küldetése a gépvezérhez pedig (kissé erőltetve) Luke Skywalker lelépésére emlékeztet Yodához, de hát a kiválasztottak ismeretesen nem éppen társasági emberek.
Mivel befejező rész lévén a történetről nem illik árulkodni, a szereplőknek pedig semmi meglepőt nem kell produkálniuk, még pár szót a szórakoztatási együtthatóról. Az 1999-es első fejezet korszakot alkotott, mérföldkövet vert, és aranybetűkkel írta be magát, ezt fogadjuk el kiindulópontnak. A folytatás a hollywoodi tendenciákhoz igazodva (Terminator, Alien stb.) elsősorban a látványra épített, nagyjából átlépve a józan ész és a vizuális effektek határát, aminek - nem meglepő - a színvonal látta kárát. A záró felvonásban enyhe képzavarral élve felerősödik a bibliai párhuzam, végképp szembesülünk a Hit, a Küldetés és az Áldozat fogalmakkal, melyek korunk mozijárójának ugyan már nem sokat mondanak, de egy példázatban helyénvaló kellékek. A Forradalmak végső soron nem szárnyal túl semmit, csak korrekten elegyenget.
Egy hatásos befejezéshez talán elég ennyi.