Harry csak jót akar

Nyaralásra készülő unalmas francia kispolgárok tömege. Legunalmasabbak a harminc évesek: ők csak nemrég váltak kispolgárrá. Az egyik közülük most véletlenül találkozik egy kevésbé unalmassal. Ezzel meg az a baj, hogy titkos elmebeteg, bár az érdekesebbik fajtából. Ő Harry, a milliomosfiú, aki csak jót akar. Például, hogy hősünk hagyja ott munkáját, és folytassa gimnáziumban elkezdett, A repülő majmok című regényét. Nehéz új életet kezdeni egy szüleitől meg feleségétől függő fiatalembernek, maga Freud értekezett arról, hogy az élet első felének legnagyobb feladata: elszakadni a szülőktől. Harry, bár tán nem olvasott Freudot, a dolgok kezdetéül meggyilkolja védence szüleit. Utána a feleség, meg a gyerekek következnének...
Érdekes szövetű film. Lélektani indíttatású, és végig megőrzi a francia lélektani filmhagyományok bizonyos értékeit. A francia film épp ettől az értékes hagyománytól igyekszik már az Új Hullám óta szabadulni - változó sikerrel.
Az elsőfilmes rendező is a szabad szövésű, abszurd logika világa felé vágyik kormányozni léghajóját, melyben ott fénylik a lélektan értékes ballasztja. Ilyesféle kísérlet volt a nemrég látott Isten látja lelkemet is, meg néhány másik ígéretes francia opusz. Arra gondolok, a merész utakért tétován küzdő újfranciáknak Joszelianit kellene mesterüknek választaniuk.
Hogyan dobjuk le kispolgár hernyó-bőrünket? Ki segít pillangóvá válnunk? Valóban meg kell ölnünk ehhez szüleinket és feleségünket (vagy férjünket?). Akinek szerencséje van, az összeakad egy segítőkész Harryval, és az igazi barátok kérés nélkül segítenek. Főleg, ha van házunk közelében egy mély dögkút vagy emésztőgödör, ahova a megölt családtagokat bele lehet dobni. Sajnos, az a nagy baj, hogy talán e gyilkosságoktól még nem válunk önálló független lénnyé, alkotóvá és bátorrá - legfeljebb repülő majommá. Harry nem hozza el a tehetséget.