A turista-thrillereknek régi hagyománya van Hollywoodban, ugyanis az ember fia/lánya akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor a családjától és barátaitól, valamint az ismerős helyektől távol kerül bajba. Hawaii első ránézésre nem tűnik túl veszélyesnek, de a Pokoli édenkertből kiderül, hogy a látszat néha csal.
Páros mellékhatás
A Pokoli édenkert részben párkapcsolati dráma, mivel a turista-thriller külső mögött komoly párkapcsolati leckék húzódnak meg. Cliff és Sydney (Steve Zahn és Milla Jovovich) friss házasként indulnak Hawaiira egy kis vakációra, és túrázás közben összehaverkodnak egy szimpatikus, de azért eléggé különc párocskával (Timothy Olyphant és Kiele Sanchez). Közben megtudják, hogy egy ismeretlen fiatal párt egy párocska meggyilkolásáért köröz a rendőrség. Lehetséges, hogy épp a csapattársaik azok és az életük komoly veszélyben forog? A film százperces játékidejéből az első 2/3-ban nem történik semmi érdemleges. Az író/rendező inkább csak bemutatja a szereplőket, így van időnk megismerni őket és kapcsolataikat. Egy thrillerhez képest a cselekmény soványka, de legalább van időnk gyönyörködni Hawaii lélegzetelállító szépségében, valamint rájönni, hogy a jól megírt dialógusok még akkor is át tudnak segíteni egy filmet a holtpontokon, ha szinte semmi nem történik benne.
A nagy fordulat
Régi, de bonyolultsága miatt ritkán bevetett hollywoodi trükk, hogy a film vége felé egyetlen csavarral teljesen átértelmezzük a nézőkben az eddig történteket. Ha egy forgatókönyvíró/rendező ilyesmiben gondolkodik, nem árt trükkösen felépítenie a filmje cselekményét és annyi feszültséget pakolnia bele, hogy a fordulat leleplezéséig is legyen miért izgulni. David Twohy ehhez képest a könnyebbik, mondhatni Dallasos utat választotta, hiszen a filmbéli csavar után úgy érezzük magunkat, mint amikor a híres sorozatban Bobby feltámadásakor kiderült, hogy tucatnyi rész cselekménye csupán egy álom részét képezte. Az ilyesmit csak nehezen lehet fordulatként/csavarként értelmezni, hiszen több köze van egy egyszerű átveréshez.
Summa
Bár A szökevény képében Twohy írt már izgalmas és fordulatos thrillert, ezúttal nem jött neki össze a nagy mutatvány. Sajnos lehetetlen úgy kielemezni a film nagy fordulatát, hogy közben ne lőjük le a poént, de a lényeg az, hogy a szereplők korábban felépített jelleméből semmi nem utal arra, ami később fog történni, pedig ehhez hasonló, a későbbiekben átértékelhető utalásokat ilyenkor kötelező bevinni a cselekménybe. A Hatodik érzék forgatókönyve mesteri volt ebben. A film utolsó harmada már mozgalmas és akciódús, de a hiteltelen fordulat, és a korábbi unalom miatt ekkor már rég nem törődünk a szereplők sorsával.
Kinek ajánljuk?
- Aki a hawaii-i kiruccanás előtt szeretne magába szívni némi ottani hangulatot.
- Aki úgy szeret thrillert nézni, ha közben nem kell különösebben izgulnia.
- Aki szereti Steve Zahnt komoly szerepekben látni.
Kinek nem?
- Aki már a Dallas során is kiakadt Bobby feltámadásán.
- Aki szereti, ha egy thriller során lerághatja mind a tíz körmét az izgalomtól.
- Aki A szökevény után David Twohy forgatókönyvírótól valami eredeti történetet vár.
5/10
