Hazudtunk reggel meg este

Női nézőknek olyan lehet ez a Gosling-Clooney páros, mint nekünk, amikor Madonna smárolta le Britney-t a színpadon. És valóban, egy választási kampányban szűzlányként viselkedni a lehető legkevésbé célravezető magatartás.

Mikrofonpróba

Csuda dolog ez az amerikai elnökválasztási rendszer, A hatalom árnyékában például még messze nem az USA első emberének személyéről való döntés hátterébe enged bepillantást, hanem "csak" egy a párton belüli, az elnökjelöltségért folyó versenyfutás kulisszái foglalkoztatják. Vajon miért? Beau Willimon, az alapul szolgáló színdarab írója miért nem játszik nagyban, mit foglalkozik – legalább is innen Európából nézve – kisstílű előválasztással? Talán mert így hihetőbb a sztorija, emberközelibb, kisebb léptékűnek tűnik, de ha a politikai mechanizmusokról magukról akar értekezni, épp úgy megteszi számára, hiszen mindegy is a szint – mondhatnánk, ezen a szinten már mindegy –, a játékszabályok ugyanazok. Mit írtam, szabályok? Ugyan már…

Stephen a fiatal agilis wannabe díszpéldánya, rámenős és okos, erkölcsi aggálya és sármja a fordítottnak arányosan változnak ahogy egyre nagyobb rutinra tesz szert. Sem ideje, sem igénye nincs hagyományos párkapcsolatra, ugyanakkor semmi okát nem látja annak, hogy ágyba vigye a kampánystáb legfiatalabb női tagját. Tulajdonképpen még korrektnek is nevezhetjük, hiszen egyenesen megmondja neki, ne gondolja, hogy ez több volt annál, ami. A húszéves lány ezt hajszálpontosan ugyanígy gondolja, ami azért, ha belegondolunk csettintésre méltó ebben a korban. Mindenesetre úgy tűnik, a kurválkodás elitosztályában, a politikában lesz keresnivalója. És akkor még a magát olyan nagyon okosnak gondoló Stephen nem is tud róla mindent.

Az elnök emberei

[img id=333778 instance=1 align=left img]Bár az – eredetileg Farragut North (megj.: egy metróállomás neve Washingtonban) című – színdarab Howard Dean demokrata képviselő, illetve az ő sajtófőnöke személyét vette alapul, a 2004-es valós eseményekhez vajmi kevés köze van a történetnek. Ám ez is épp elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse a politikai thrillerek iránt igen fogékony George Clooney érdeklődését, hogy Leonardo DiCapiróval karöltve megvásárolják a jogait. Clooney tehát továbbra is nagy lelkesedéssel rendez intelligens filmeket, amelyek közös ismertetője, hogy ő maga lehetőleg kerüli a főszerepben való tündöklést. Így volt ez az Egy veszedelmes elme vallomásai és a Jó estét, jó szerencsét! esetében is, előbbiben a botcsinálta kém összekötőjét, utóbbiban a show-t a hátán cipelő David Strathairn mögött egy producer jelmezében támogatta azt, akit a reflektorfény megvilágít. Na most kár lenne tagadni, hogy ezeket a filmeket is jobban szerették a fesztiválok, mint a nézők, pedig ez még csak nem is azt jelenti, amit a magyar szerzői filmek esetében szokás. A hatalom árnyékában nem csak azért lesz, illetve lett máris sikeresebb, mert a lehető legjobb időben vitte vászonra ismét Ryan Goslingot, akinek vonzereje a Drive óta ugrásszerűen megemelkedett. De a film rajtuk kívül sem fukarkodik a sztárokkal, a kimondva erőltetettnek tűnő "nagy öreg" egyik és másik kampánystábban Philip Seymour Hoffman és a Paul Giamatti személyén keresztül kel életre; gáznak tűnt elsőre hogy lesz itt két oldschool-kampányfőnök, akik esetleg majd ellenpontozni hivatottak a fiatal Stephen arroganciáját, nos a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy egyáltalán nem így tesznek. Eleve Giamatti gonosz vigyorát látva a vér is megfagy az emberben, főleg amikor ezt az arckifejezést a másodperc tört része alatt váltja át haragosba. Na, akkor szívem szerint kirohannék a teremből, mielőtt ez a vadállat a keze közé kap. Plusz Marisa Tomei is fel-feltűnik a nem kevésbé zsaroló típus zsurnaliszta szerepében.

Jó reggelt, jó szerencsét

Több olyan tényezőt említettem tehát, ami olcsó marketingfogásokat idézne, tényleg mint valami választási kampányban, de nem akarom félrevezetni az olvasót, ez egy szokás szerint fantasztikusan összerakott dráma. A lényeg az emberek jellemvonásainak kidolgozásán van, a történet szinte rajtuk keresztül mintha már magától íródott volna. Hazudnak, csalnak, de mosolyogva. Minden spontánnak tűnő szavuk előre megírt beszéd, minden reakciójuk hamis és álságos, minden kapcsolatuk érdekszövetségen nyugszik. Lehet itt legyinteni, hogy eddig is tudtuk, jó reggelt! De kapcsoljuk be a tévéhíradót és tegyük fel a kérdést, a lakosság hány százaléka van ezzel tisztában?

Kinek ajánljuk?
- Ide-oda tüntetőknek.
- Politikai thrillerek kedvelőinek.
- Hölgyeknek, akiknek mindegy mit mond Clooney (vagy Gosling), csak mosolyogjon hozzá.

Kinek nem?
- Világméretű összeesküvést és/vagy sorozatgyilkosságot ne várjunk, csak mindennapi kisstílűséget.
- Aki azt reméli, Ryan közlegény megint fogpiszkálóval a szájában lazázik.
- Aki csak azért is hisz.

9/10