Ha az ember egy időutazás következtében egy szép nyári nap estéjén visszakerül a délutánba, és ott találkozik önmagával, mi a teendő? A spanyol Nacho Vigalondo ötletes thrillere választ ad a kérdésre.
Az emberekkel kísérletező rendező
Az idei Titanic filmfesztivál egyik üde színfoltját jelentette az Időbűnök: azokat az éveket idézte, amikor a Titanic programja még elsősorban (a hazai moziforgalmazók gyávasága miatt) hazánkban be nem mutatott, izgalmas műfaji- és függetlenfilmes alkotásokból állt, nem pedig politikailag korrekt fesztiválfilmekből. Az Időbűnök igazi low-budget thrillergyöngyszem: mindössze négy szereplője és három helyszíne (egy ház, egy erdő, és egy kutatóállomás) van, minimális pénzből készült, mégis díjak sokaságát zsebelte be különböző fesztiválokon, és hamarosan amerikai remake is készül belőle.
Nacho Vigalondo, a film fiatal rendezője már Oscar-díjra is jelölt volt 2005-ben a Reggel 7:35 című rövidfilmjével, de a nagyjátékfilmesek között ez a debütáló munkája. Vigalondo egyébként színészként is feltűnik a filmjében: ő alakítja azt a tudóst, akinek elszabadult kísérletei miatt időspirálba keveredik a mozi főhőse - talán mondanunk sem kell, miféle áthallásokra ad lehetőséget a tudós és a rendező szerepeinek egymásra rímeltetése.
Sztori
Hector, a joviális, középkorú úriember és férj épp beköltözik a feleségével egy erdő szélén álló csodás házba, amikor egy nyári délutánon furcsa események történnek. Hector a kertjéből távcsővel egy rejtélyes, meztelen fiatal lányt lát meg az erdőben, és természetesen a keresésére indul. Amikor megtalálja, megtámadja őt egy bebugyolált fejű idegen, megsebesülve menekülni kénytelen, és rátalál egy elzárt területen fekvő kutatóintézetre. Az itt dolgozó tudós ráveszi, hogy üldözői elől egy tartályban bújjon el, amiről kiderül, hogy időgép, és Hector egyszercsak az aznap délutánban találja magát. A hegyről letekintve pedig látja, amint ő, Hector, épp a háza kertjében évődik a feleségével. Mit lehet ilyenkor tenni?
Summa
Az Időbűnök minimalista sci-fi thriller: minimális számú szereplővel és helyszínnel, alacsony költségvetésből, minimális sztorival készült. Azonban képes egy játékfilmnyi időt kitölteni izgalommal, feszültséggel - és történettel, ugyanis az időutazás segítségével a minimális cselekményt újra és újra elmesélheti, mindig csavarva rajta egyet, vagy más nézőpontból mutatva. A néző pedig minden egyes alkalommal pont annyi információtöbbletet kap a korábbiakhoz képest, hogy újra izgulni és szórakozni tud ugyanazon az eseménysoron, mivel új tétje képződik a számára. Egyedül az kérhető számon a filmen, ha egy-egy ilyen szekvencia hosszabb a szükségesnél - magunk a második Hector-történetnél éreztük úgy, hogy kissé leül a film, mielőtt aztán harmadik Hector belépésével minden újra felpörög.
Bravúrosan megírt és ügyesen elkészített film tehát az Időbűnök, egy ígéretes rendezőtehetség első mozifilmje, akiről vélhetően még sokat fogunk hallani. Ráadásul Vigalondo talált egy olyan főszereplőt, aki a játékával képes még további színeket és szinteket csempészni a filmbe: Karra Elejalde rezignált kispolgárból lesz a film végére a gubancokat hidegvérrel elrendező hős. Akinek ráadásul humora is van, miként az egész filmnek is - a szükséges ijesztgetésmennyiség mellett az Időbűnök meglepő, de annál szerencsésebb módon kimondottan vicces, mivel a történet filozófiai és erkölcsi vonatkozásai helyett inkább az abszurditására koncentrál.
Kinek ajánljuk?
- Aki szereti a csavaros sztorikat.
- Akit érdekelnek a Hollywoodon kívüli, inkább a kreativitásra, mint a látványosságra építő műfaji filmek.
- Aki dicsekedni akar néhány év múlva egy amerikai sikerfilm kapcsán, hogy ők már látták az eredetijét.
Kinek nem?
- Aki szeretik tudni, melyik esemény mikor történik egy filmben.
- Akinek tönkreteszi egy film élvezetét, ha logikailag megkérdőjelezhető pontot talál a sztoriban.
- Aki többet vár egy filmtől, mint egy érdekes sztorit és izgalmas szórakozást
7/10
