Az év vége felé közeledve menetrendszerűen megérkezett a legújabb hercegnős Disney-mese, a Jégvarázs, ami pontosan azt hozza, amit várunk tőle: egyszerű romantikus mesét éneklő hercegnőkkel és vicces mellékszereplőkkel. Mondhatnánk, hogy unalomig ismert recept, csakhogy az ismertség itt semmiképp nem okoz unalmat. Egy ilyen mesét csak nagyon szőrös szívvel tudnánk utálni.
Ha valaki azt érzi a Jégvarázs után, hogy nem sok különbség van e rajzfilm átélése és az Aranyhaj és a nagy gubanc sokadik megnézése között, azzal nem tudunk vitatkozni. Egyszerűen annyi kapcsolódási pont van a két évvel ezelőtti mese és a jeges kaland között, hogy már-már folytatásnak is tekinthető az aktuális Disney-film.
A történet most két hercegnőről szól (egy szőke és egy vörös, hogy a lányok ne vesszenek össze), a testvérpár idősebb tagja pedig egy különös varázserővel született, egyszer azonban majdnem megöli vele húgát, amikor gyerekként játszanak. Ezért a szülők döntése miatt a világtól elzártan nőnek fel a lányok, csakhogy a koronázási ünnepség miatt újra ki kell tárni a kastély kapuit, és ez óriási bonyodalmakat indít el a birodalomban és lányok életében.
Szerelem, varázslat, kaland, éneklő főhősök, kedves állatok és furcsa lények – minden Disney-re jellemző elem megtalálható a Jégvarázsban. A legtöbb kislány szemében eszményképként megjelenő hercegnőből most kettőt is láthatunk. A készítők szerencsére tisztában voltak azzal, hogy az általuk megálmodott főhősök példaképek a gyerekek számára, ezért a karaktereket felelősségteljesen olyan helyzetbe hozták, amelynek tanulsága (ne bízz feltétel nélkül minden fiúban) mindenképp hasznos lesz később. A családi értékek hangsúlyozása szintén vitathatatlan erény.
Más szempontból is bátran ajánlom a szülőknek a Jégvarázst, hiszen Disneyék valóban szórakoztató mozit hoztak össze, amelyben a 3D csak még kellemesebbé varázsolja az élményt. Az animáció lenyűgöző, az emberi karakterek színészi játéka elképesztően élethű. Egyetlen komolyabb ellenérzésem az életre kelt hóemberrel szemben alakult ki, pedig igazából ő a legviccesebb figura a csapatban (a kőlényeket leszámítva), de annyira erőltetett, annyira látszik rajta a gyártó szándéka, hogy Olaf néha inkább idegesítő, mint humoros.
A stúdió 2008-ban tért vissza a most tökéletesen megvalósított recepthez A hercegnő és a béka történetével, de ott még kissé más irányt vetettek a New Orleans-i helyszín kedvéért. Az Aranyhajjal azonban belőtték a megfelelő utat, néhány tényező tekintetében az még jobb is talán, de az összképet vizsgálva egyértelmű a Jégvarázs elsősége. Biztos vagyok benne, hogy a mostani gyerekek számára az új mese legalább akkora kedvenc lesz, mint egy generációval korábban mondjuk a Szépség és a szörnyeteg volt. Ebben a műfajban a legjobb a Disney, a nézőik is elégedettek, a bevételek is rekordokat döntenek. A helyükben én sem változtatnék a recepten.
