A kísértetház-históriák a horror születése óta divatban vannak, a japán rémtörténetek amerikai feldolgozásainak sikere azonban minden eddiginél nagyobb érdeklődést teremtett a gyilkos videokazetták, bosszúszomjas szellemalakok és szörnyszülött társaik iránt. A Boogeyman is ennek az új trendnek köszönheti létrejöttét.
Tim első látásra nem sokban különbözik huszonéves kortársaitól. Sikeres fiatalember remek állással és csinos barátnővel, akinek látszólag semmi oka sincs az aggodalomra. Akik azonban közelebbről is ismerik a fiút, tudják, hogy gyerekkora óta szörnyű terhet cipel. Timnek azóta nincsen nyugodalma, amióta a saját szemével látta, ahogy a legendának hitt Boogeyman életre kel, és magával ragadja az édesapját.
A film születése körül bábáskodó producerek - élükön Sam "Pókember" Riami-val - tudták mire vállalkoznak, hiszen korábban már jelentős sikereket könyvelhettek el Az átok amerikanizálásával. Ezúttal azonban saját anyagból dolgoztak, s elmondásuk szerint a Boogeyman-ben az amerikai szörnyfilmek és az ázsiai kísértetfilmek elemeit kívánták ötvözni. A feladat olyan rendezőt igényelt, aki nemcsak arra képes, hogy maradéktalanul leszállítsa a producerek által megkövetelt 13 rémisztő pillanatot, hanem alkalmas arra is, hogy emberi dimenzióval ruházza fel a történet szereplőit. Stephen Kay személyében olyan filmest sikerült találni, aki a látványvilágon és a sokkhatást szolgáló effekteken túl figyelmet fordít a főhős lelkivilágára is.
A Boogeyman éppen azáltal lett ijesztőbb és szórakoztatóbb a többi hasonszőrű horrornál, hogy Tim viselkedéséből nem derül ki egyértelműen, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. Akármilyen fenyegető is a rettegett Boogeyman jelenléte, a film jórészt abból nyeri feszültségét, hogy mindvégig fenntartja Tim viselkedésének kétértelműségét. Mindehhez persze olyan színészre volt szükség, aki képes kifejezni azt a bizonytalanságot, melynek hatására Tim saját épelméjűségét is megkérdőjelezi. Az eddig főként sorozatszínészként ismert Barry Watson tökéletes választásnak bizonyult a feladatra. Persze a bátorságnak is megvannak a határai, különösen egy hollywoodi produkció esetében, úgyhogy nem kell aggódni, a végén fény derül minden titokra: megtudhatjuk végre, hogy a Boogeyman-t valóban a szekrényben vagy ne adj isten, Tim lelkében kell-e keresni.
