Megszoktuk, hogy a tudományos élet eredményeit vagy nem értjük, mert annyira bonyolult, vagy csak magától az ölünkbe hull, mint például az elektromosság, ami csak egy villanykapcsolónyira van tőlünk. Pedig a tudósok élete nemcsak játék és mese.
A Sötét anyag című ismeretterjesztő sorozat a legjobbak közé tartozik. Könnyen emészthető, ugyanakkor rendkívül informatív, úgyhogy elvileg bátran ajánlható mindenkinek. Persze csak elvileg, mert némely részhez erős gyomor szükségeltetik, hiszen a tudomány előrehaladása valóban nem egy sétagalopp.
Az orvostudomány története pedig aztán tényleg nem szűkölködik a kellemetlen részletekben. Ismerik például azt a kutatót, aki mindenféle (itt nem részletezendő) emberi váladékokat evett és fecskendezett be magának, csak hogy bebizonyítsa, hogy a pellagra nem fertőző betegség? Nos, ha nem, akkor egy újabb érv a sorozat megnézése mellett, ugyanis például ez az eset hihetetlenül tanulságos, hogy a mi kis kényelmes világunk mennyire nem magától értetődő.
A sorozat persze nem orvosi értelemben vett „hibbant” tudósokról szól, hanem inkább azokról, akik extrém módon elköteleződtek a kutatások mellett. De mivel a film a legszélesebb körből merít, ezért szó esik olyan tudósokról is, akik tényleg az őrület határát súrolják, vagy esetleg manapság simán le is csuknák őket.
A bámulatos ellentmondás az, hogy sokszor ezek is hatalmas eredményeket értek el, amelyek a mai gyógyítást segítik. Mint például az az orvos, aki egy élő emberen kísérletezett, de mégis a legtöbbet derítette ki az emberi emésztés működéséről.
A sorozat érdekessége, hogy a narrátor az a John Noble, aki a Rejtély című sorozatban (Fringe) szintén egy őrült tudóst alakít, aki szintén nem mindig etikus kísérleteket végzett gyerekeken.
