Chris Columbus valószínűleg még ma is mérhetetlenül bánja, hogy az első két rész után távozott a Harry Potter-sorozat rendezői székéből (hála az égnek), és azóta se sikerült visszakeverednie oda, ezért úgy döntött, hogy a mélyen benne élő Harry Potter-direktort egy hasonszőrű tinifantasy formájában engedi szabadjára. Talált is ehhez egy sorozatot, Percy Jackson és az olimposziak címmel.
A közös pont
Fura módon Hollywood a fantasykre szánt elképesztő pénzkötegeket nem szereti odaadni valódi tehetségeknek, hogy valami egyedit alkossanak belőle, hanem inkább dolgozik megbízható vígjátékrendezőkkel (A rémségek cirkusza, Az arany iránytű, Narnia krónikái), trükkmesterekkel (Eragon) vagy kiégett iparosokkal (Ébredő sötétség), akiket úgyis bedarál ez a nagy gépezet. Ennek eredményeként ma már egyáltalán nem számít, hogy egy efféle mű éppen az északi, a keresztény vagy az ógörög mitológiát veszi-e alapul, a végeredmény úgyis pontosan ugyanolyan lesz, mint az összes többi. A képi világ minden esetben kb. ugyanannyira mesterségesen csillogó, mint egy átlagos hollywoodi vígjáték esetében, a főszerepeket mindig jóképű, ám jelentéktelen tinik alakítják, a történetek teljesen mentesek a feszültségtől, hiszen mindig egy kiválasztottról szólnak, akinek minimum meg kell mentenie a családját/bolygóját valami elképesztően nagy fenyegetéstől. Talán itt lenne az idő a recept feladására, hiszen a bevételi adatok már régóta azt mutatják, hogy az minden, csak nem jól bevált.
Poszeidon fia
Rick Riordan fantasy regénysorozata szerint az ógörög mitológia alakjai nemcsak valóban léteztek, hanem még léteznek is, sőt titokban köztünk élnek, Isteneik pedig rendszeresen látogatják a Földet, hogy a halandóknak félisteni erővel bíró gyermekeket nemzzenek. Az egyik ilyen félisten a proli családból származó, emós kinézettel bíró Percy Jackson (Logan Lermannál tehetségtelenebb ifjú titán nem nagyon van a szakmában), akit Zeusz meggyanúsít, hogy ellopta a villámát, így nemcsak rájön egy általa eddig nem látott világ létezésére, hanem rögtön a mélyvízbe dobják, hiszen meg kell akadályozni az Istenek háborúját.
Summa
A film elején Brandon T. Jackson szájából hangzik el a "ez egy High School, musical nélkül" mondat, és mintha valóban rendezői koncepció lenne, hogy a High School Musical-sorozat giccsesen ártatlan fiatalságát, és az ő jellegzetesen aranyoskodó, káromkodásmentes szlengjüket emeljék át fantasy közegbe. A film elején hallható okoskodások (főleg Pierce Brosnan szájából) szájbarágósan unalmasak, a cselekményt vagy egy tucatszor láttuk már, így az a film magához térésére kb. a játékidő feléig kell várnunk. Ugyan közben olyan szörnyűségekkel fárasztanak minket, mint, hogy a pokol bejárata Hollywoodban, az Olimposzé pedig az Empire State Building tetején van (még véletlenül se kelljen ám átmenni Görögországba), de legalább ekkor beindul az akcióorgia, ahol háromnegyed órán belül láthatjuk a görög mitológia szinte összes szörnyetegét.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretnék látni, milyen lenne ha a High School Musical hősei elfelejtenek énekelni, és egy fantasyben találják magukat.
- Akik egy gyorstalpalóra vágynak a görög mitológia lényeiből.
- Akik a fentebb felsorolt tinifantasyk legtöbbjéért odavoltak.
Kinek nem?
- Hollywoodi stúdióvezéreknek követendő példaként.
- Akik a görög mitológiával nem egy hollywoodi fantasyben akarnak szembesülni.
- Akik szerint a fantasy műfaj nem csak tiniknek szól.
5/10
