Hímek és nőstények

Legfőbb ideje volt filmet készíteni az ivaros szaporodásról, végülis mindannyian érintve vagyunk benne - és itt a "mindannyianba" a földi élőlények 99 százaléka is beletartozik. Az, hogy két nem van, ami vonzza egymást, hogy ivarsejteket termelünk, hogy a megtermékenyítünk és utódot hozunk a világra, közös bennünk és az állatokban is. De vajon a sok hasonlóság mellett vannak különbségek is? A párválasztás következtében felfokozott érzelmi állapot nem csak ránk jellemző?

Az új francia természetfilm ugyan nem egyértelműen, de amellett teszi le a voksát, hogy nem. Igaz, azért az állatok vad, sokszor végtelenül idegen párzási szokásait is bemutatja, ugyanakkor az egész film az emberi szépítkezéssel, párválasztással, udvarlással és aktussal vonja párhuzamba az állatok szaporodását is. Ami azért véleményem szerint erőteljes túlzás.

Pláne, hogy bizonyos - tény és való, gyönyörűen felvett - jelenetekről minden, az állatokhoz kicsit is értő ember számára ordít, hogy csak beleerőltették a témába, de igazából nincs köze az állatok "szerelmi" életéhez. A madarak tollászkodása például a mindennapi túlélésükben játszik fontos szerepet - antropomorfizáció úgy beállítani, mintha a párjuknak szépítenék magukat.

Szóval meglehetősen emberi szemszögből mutat be egy nem emberi világot a film - de ha ezen túltesszük magunkat, végülis egy szép, érdekes, sőt elgondolkodtató természetfilmet kapunk. Mert szép felvételeken érdekes állatokat, különös násztáncokat és harcokat, megdöbbentő aktusokat látunk - bizony lehetetlen végig nem gondolnunk, hogy mi az, ami ránk is vonatkozik, és mi az, ami talán már nem.

Egyszóval nem annyira okító jellegű, Attenborough-féle természetfilmről van szó, inkább egy kicsit meditatív, elgondolkodtató alkotást nézhet végig, aki jegyet vált az Állati szerelmekre. Kicsit hiányzik is, hogy nincs narráció, hogy nem tudjuk meg a fura állatokról, hogy kicsodák-micsodák is voltaképpen, de hát mostanában ez a divat. Az elején egy kis, inkább költői felvezető szöveg, a végén még pár mondat, ami voltaképp már alig tartozik a filmhez - közben pedig lenyűgöző képsorok Philipp Glass lenyűgöző zenéjével.