A Hirtelen 30 a jó tíz éve dühöngő szinglihullám kései meglovaglója.
A magányos és - kissé csúnyácska külsejéből adódóan - hátrányos helyzetű és népszerűtlen Jenna Rink tizenhárom éves gyerekfejjel menőnek titulált osztálytársnői kegyeit keresi az elfogadottak táborába történő felkapaszkodás reményében. Kiskamasz életét olyan kilátástalannak ítéli, hogy leginkább harminc évesen saját, jól működő kis életet kívánna magának, azonban a kívánság meglepő módon teljesül. A vágyott álomképet azonban nem fedi a valóság, a menő harmincas yuppie-létbe belefásult Jenna inkább felkeresi régi barátját, a kiskamaszként szintén a kiközösítettek perifériáján mozgó dagi Mattet, aki természetesen jó pasivá serdüli ki magát, és a régóta esedékes románc sem alakul ki hiába.
A Hirtelen 30 a jó tíz éve dühöngő szinglihullám kései meglovaglójaként tűnik fel. A Segítség, felnőttem! című feledhetetlen Tom Hanks-örökzöld és a Bridget Jones-korú érett és vonzó nők szexuális kicsapongásait feldolgozó Szex és New York-típusú pajzán históriák furcsán keveredő stílusában próbálja újakkal gazdagítani a régi sablonokat. Ami a film alapvető hátrányává vált, az a főszereplő Jennifer Garner alakítása, a színésznő ugyanis nem rendelkezik igazán kifinomult komikai tehetséggel, ami kétségtelenül nagy hátrány egy vígjáték esetében.
Az egyértelmű pozitívum viszont maga a téma nyomasztó voltának - a felnőtt, önálló létből fakadó bizonytalanság kérdésének - kiemelése és néhány jelentben valóban hatásos bemutatása. Az a tény, hogy ez a sokszor látott-hallott sztori valójában meglepő kritikai és anyagi sikert aratott a tengerentúlon, minden kétséget kizáróan választ ad a kérdésre, miszerint megmozgatja-e ez a történet a Nem férek a bőrödbe! című Jamie Lee Curtis nevével sikerre vitt tinikomédia után a vérmes marketingesek által kitüntetett mozis célcsoportot. A siker megadatott és valóban, amennyiben csupán remek randifilmként mérjük fel az alkotást, semmi baj nem eshet.
