Nosza, egy szívmelengető kis romkom a zord januárban! Bárcsak ezt mondhatnánk. De az eredeti ötletekből kifogyott író-rendező, Marc Lawrence olyasmit követett el a jobb napokat látott Sarah Jessica Parker valamint Hugh Grant kínkeserves asszisztálásával, amitől minden jó érzésű kritikus óva int minden jó érzésű nézőt.
Nagyvárosi nagyképűek vs. vidéki vagányok
Lássuk, mi is az úgynevezett történet: Meryl és Paul Morgan felső középosztálybeli házaspár, a nő (Sarah Jessica Parker) menő ingatlanügynök, a pasas (Hugh Grant) ügyvéd. Épp külön élnek, mert a férj egyszer félrelépett, ami - megismerve a nej karakterét - őszintén szólva nem is csoda. Az már inkább, hogy Paul szeretné magát visszakönyörögni a sznob vérszívóhoz, és épp ezen ügyködik, amikor tanúi lesznek egy gyilkosságnak. Az FBI a tanúvédelmi program keretében száműzi őket egy wyomingi kisvárosba, ami természetesen nincs ínyére a vérbeli New York-iaknak.
Miközben dizájner-függőként szembesülniük kell a helyi Pata Pláza olcsó kínálatával, állatvédő vegetáriánusként pedig a levadászott jószágok hűtőszekrényben felhalmozott húsával, azért a jó vidéki levegő hatására fogékonyak lesznek a csillagos ég csodáira és a lőgyakorlatokra, továbbá az is kiderül, hogy még mindig fejből tudják az esküvői fogadalmukat. A bonyodalom kedvéért a bérgyilkos kinyomozza hollétüket, ám a védelmükkel megbízott sheriff-házaspár és a derék helybéliek segítségével túljárnak a kétbalkezes gyilkológép eszén.
A főszereplők önmaguk paródiái
Marc Lawrence filmje több sebből vérzik. A főszerepeket valószínűleg eleve Parkerre és Grantre írta, és közben alaposan túlrajzolta amúgy is unásig ismert gesztusaikat. SJP ugyanazt a sznob, vérré emancipált manhattani nőszemélyt adja, aki a Szex és New York-ban még vicces volt és rokonszenves jellemvonásokkal is bírt. Mostanra azonban - talán mert nem való neki a házasság? - idegesítő hisztérikává aszalódott. Grant pedig a szokásos jópofa balfék-eszköztárát csillogtatja meg, ami működött többek között a Négy esküvő és egy temetés-ben, vagy a Sztárom a párom-ban, mostanra azonban már rettentő unalmas és nem is áll jól az 50. év küszöbén. Nem hittem, hogy ez valaha bekövetkezik, de mégis: Hugh Grant megöregedett.
Talán hősünk bárgyúsága nem lenne ennyire fárasztó, ha lennének hozzá szellemes párbeszédek, szórakoztató poénok, ilyesmivel azonban Marc Lawrence nem kényezteti el szereplőit és nézőit. Szegény Hugh-nak valószínűleg nem volt ideje átolvasni a forgatókönyvet, mielőtt aláírt a szerepre, és azt gondolhatta, mivel már a Két hét múlva örökké, valamint a Zene és szöveg című filmekben is együtt dolgozott az író-rendezővel, és azok egész tűrhetőek voltak, bizonyára most is egy könnyed, ámde szórakoztató romkom-főszereppel dobták meg. Hát nem.
Újrahasznosított hulladék
A történet az örihariban levő, mégis összekényszerített, majd ennek hatására ismét egymásra találó párról: lerágott csont. A poénok - ha szabad őket egyáltalán így nevezni - ósdiak, már a nyolcvanas években se nevetett volna rajtuk senki. A főhősi karaktereket fentebb méltattuk, hála Istennek a vidéki sheriff-házaspár azért valamivel szimpatikusabbra sikerült. Kár, hogy nem ők voltak a főszereplők. Ami Morganéket illeti, még az ostoba forgatókönyv írója is megérezte, hogy a természet végtelenül bölcs és az ilyenfajta emberek nem véletlenül nem szaporodnak. Azért végül Meryl és Paul "Mindent Megszerzek, Amit Akarok" Morgan ezt az apró problémát is megoldotta. Szegény gyerek.
Kinek ajánljuk?
- Elvakult SJP- és/vagy HG-rajongóknak.
- Első randi végére olyan nőknek, akik azt akarják, hogy az illető pasi soha többé ne keresse őket.
- Akit esernyő nélkül kap el a zápor és nem tud máshová bemenekülni, csak egy moziba, ahol épp ezt a filmet játsszák.
Kinek nem?
- Akinek van humorérzéke.
- Akinek legalább 100 az IQ-ja.
- Akinek nincs kidobnivaló ezervalahány forintja.
2/10
