Nicolas Cage maga sem veszi túl komolyan a feladatot, hogy középkori lovagként űzzön ördögöt a pestisjárvány közepén, de azért összehozott egy korrekt másodosztályú fantasy-t az egyszer nézhető kategóriából.
Visszajáró démonok
Azt talán túlzás lenne állítani, hogy már Ron Perlman mutatta be az Etyek-környéki borpincéket Nicolas Cage-nek a Boszorkányvadászat magyarországi forgatásán, de tény, hogy a Hellboy nem először élvezte a vendégszeretetünket. Lánchídra vagy Szabadságszoborra persze nemigen fogunk ráismerni a film kockáin, a legkarakteresebb helyszínek inkább az osztrák Alpok lankái lettek, míg kábé mi vagyunk az erdő. Nem történt tragédia, az elmúlt években talán már úgyis megdöntöttük azt a babonát, miszerint ha nálunk forgatnak egy hollywoodi filmet, akkor arra majd tódulni támad kedvünk a vetítőtermekbe. Dominic Sena, a Kardhal és a Tolvajtempó rendezője ezúttal a természetfeletti felé kacsingatott, bár alapanyaga messze nélkülözi azt az eredetiséget, amivel mondjuk még tíz éve berobbant. A magam részéről nem intézném el az egészet azzal, hogy ebben az ötletben összesen ennyi volt, mert félmondatban megfogalmazható tartalmat is le lehet forgatni úgy, hogy tátva maradjon a szám és a jegyszedő fiúk ezt látva popcorn-darabokat dobáljanak bele úgy, hogy észre sem veszem, ugyanakkor egy relatíve szofisztikáltabb szinopszist is össze lehet csapni kontármód. Itt speciel az előbbire volt esély, még ha az alkotók nem is éltek vele.
A lányok angyalok?
A 14. században járunk, Szent György keresztjét lobogtató zászlóvivők koreográfiája mellett folyik a Közel-Kelet első komolyabb nyugati államosítása, amelyben rögtön szemet szúr a beköszönő karakterfestés vagy karakterfestő beköszönés egy vissza-visszatérő vállfaja: egy történelminek nevezett időben a csatamező közepén emberünk egy lakótelepi rapper lazaságával ereszt meg félmosolyokat és szóvicceket a bajtárs felé, mintha köröttük épp nem is úgy hullanának az ilyen-olyan birodalmak rohamosztagosai, mint a legyek ősszel. Én ezt amúgy eleinte bírtam, most már kicsit telítődtem vele, mint a teszkós polcok a 499 Ft-os DVD-kkel, és akkor ez a hasonlat nem is annyira véletlenszerű. Történik azonban, hogy egy ilyen vidám mészárlás közepette Nic Cage figurája merő véletlenségből hasba szúr egy ártatlan nőt és egyszerre megvilágosodik: amit épp tesznek, az mégsem olyan, mint egy húsvéti körmenet egy délolasz faluban beborozva, hanem sokkal inkább olyasmi, amiért nem fogják őket megdicsérni a történelemkönyvek. Elég az hozzá, hogy harctól visszavonulva hogy, hogy nem, a nyakába szakad egy relatíve egyszerűbbnek tűnő feladat, egy boszorkánysággal vádolt fiatal nőt kellene elszállítania A pontból B pontba, mindezt a világon dúló pestisjárvánnyal állítva valamiféle összefüggésbe. A lány tényleg mutat némi hajlamot a megélhetési ezotéria irányába, de hogy pontosan merre is csavarodik a történet, az egyelőre kérdéses. Még szép.
Búj, búj, ördög
[img id=279584 instance=1 align=left img]A hegylakónak öltözött Nicolas Cage-et én nehezebben veszem komolyan, mint teszem azt tavaly Mocskos zsaruként, de nem vonom meg tőle a jogot, hogy igazolja, van élet a transzcendencián túl. A film minden estre nulla eredetiséggel, de fogyasztható színvonalon várja saját végkifejletét, miközben attól kellene emelkednie a pulzusunknak, hogy átkelnek-e hőseink a szakadék felett függő kötélhídon vagy sem. De a sminkek és a kosztümök úgy tűnik, rendben vannak, már amennyire ezt meg lehet ítélni egy 14. században játszódó produkcióban, mindenesetre kvarcóra nincs rajtuk. A vége felé aztán sajnos gregoriánénektől kísérve megyünk át ördögűző-paródiába. Nem teljesen világos például, hogy Ron Perlman miért próbálja lefejelni a sátánt, végül is sejtheti, hogy nem ugyanaz a helyzet, mintha egy csepeli bisztróban keveredne szóváltásba a félkarú rabló üzemeltetőjével. És bár poént nem lövünk le, az azért tudható, hogy a világunk nem pusztult el hétszáz évvel ezelőtt. De ha igény van rá, elmerülhetünk egy történetben, amely szerint viszont közel voltunk hozzá.
Kinek ajánljuk?
- Fantasy-rajongóknak.
- A történelmet mesével vegyítve szívesen fogyasztóknak.
- Magyar helyszíneket vadászóknak.
Kinek nem?
- Akinek a fantasy az kizárólag A gyűrűk ura.
- Aki nem izgul rá a tágan értelmezett B-filmekre.
- Aki csípőből rühelli Nic Cage-t (amúgy rosszul teszi).
6/10
