A közelgő labdarúgó-világbajnokság nemcsak a sportról szól majd, hanem biztonsági kérdésekről is. A legfőbb veszélyt a terrorizmus jelenti, amihez képest szinte elhanyagolható az egykor oly sok problémát okozó futballhuliganizmus. De ne igyunk előre a medve bőrére - a német stadionokban lehet majd sört fogyasztani -, hiszen készülnek a különféle nációk fanatikus szurkolói, akik a pályán kívül is el akarják dönteni, ki a legjobb. "Rajthoz állnak" az angol drukkerek is, köztük a londoni sportklub, a West Ham United hívei. És hogy mire számíthatnak a vébé szervezői, arról Lexi Alexander filmje tudósít.
Matt Bruckner a Harvard újságírói szakán az utolsó évfolyamot végzi. Megírta már szakdolgozatát a bulvárzsurnalizmus veszélyeiről, s kitűnő munkájáért állásajánlatot is kapott. Egy váratlan esemény azonban szertefoszlatja a jövőre vonatkozó elképzeléseket. A rendőrség egy házkutatás során kábítószert talál Matt holmijai között. A fiatalember ugyan vétlen - dúsgazdag lakótársa fogyaszt és árul kokaint -, a bizonyítékok azonban egyértelműen ellene szólnak. Kirúgják az egyetemről, s Matt Londonba repül, hogy meglátogassa nővérét.
Az angol főváros sajátos arcát mutatja a Huligánok című film főszereplőjének. Különösen azután, hogy megismerkedik Pete-tel, sógora öccsével. A találkozás korántsem ígéri egy későbbi barátság lehetőségét. Pete ugyanis fanatikus West Ham United-szurkoló. Miként is vehetné komolyan egy olyan nemzet fiát, amelyik soccernek nevezi a futballt, amelyik a dögunalmas baseballt sportnak tartja, s amelyik nem utolsósorban Anglia gyarmata volt? A kezdeti ellenszenv fokozatosan oldódik. Matt egy eddig számára ismeretlen világot fedez fel. Felnőtt emberek készülnek hetente arra, hogy a focimeccsek után összecsapjanak az ellenfél szurkolóival. A magyar szóhasználatban kemény magnak, a filmben cégnek nevezett csoportosulásokat a hírnév megszerzése motiválja. Lehet-e annál nagyobb dicsőség, mint Manchesterben elagyabugyálni Rooney csapatának szurkolóit? Legfeljebb az, hogy az örök ellenség, a rivális londoni klub, a Wolham drukkereivel tenni ugyanezt. És elkövetkezik a nagy megmérettetés az FA-kupa elődöntőjében...
A Huligánok egy idő után rendkívül szórakoztató film. Annak a nézőnek mindenképpen, aki a mozijegy megvásárlása után még képes derülni a rendezői tébláboláson, bizonytalankodáson. Lexi Alexander ugyanis mindvégig bizonytalanságban hagy bennünket. Nem művészi megfontolásból, hanem a koncepció hiányából fakadóan. Kezdetben arra gondolunk, hogy a futballhuliganizmus kritikáját kapjuk. Mert nem szép dolog, hogy felnőtt emberek verekedéssel töltik a szabadidejüket. És ehhez még rasszista és idegengyűlölő ideológiát is gyártanak, például azt, hogy a Wolham drukkerei zsidó-, illetve palesztinbérencek. A két összetevő nem áll össze a néző tudatában, de nem ez az egyetlen zavaró mozzanat. Aztán ahogy csordogálnak az események, kiderül, hogy ezek a huligánok nagyon rendes emberek, olyan értékek birtokában vannak, melyeket a Harvardon nem tanítanak. Ilyen például a barátság, a másikért érzett felelősség, az egy mindenkiért, mindenki egyért elve. A nyápic entellektüel, Matt rájön, hogy az ember nem porcelánból van, és egy kis verekedés mindenkinek jót tesz. Testileg-lelkileg megerősödve, a West Ham United indulóját dúdolva térhet vissza Bostonba.
A magyar néző akkor villanyozódik fel igazán, amikor a sorsdöntő ütközetre készülnek a film szereplői, s viszontlátjuk a vásznon A Pál utcai fiúk kiskamasz hőseit egy-két évtized múltán. Geréb, akit Bovvernek hívnak, vezérszerepre tör, és árulásra készül, Boka Jánost Pete szerepében látjuk, s a kis Nemecsek-Matt az utolsó pillanatban érkezik... Az angol színészek viszont kitűnőek, s hazai pályán lejátsszák az amerikai mozisztár Elijah Woodot.
