Létezik Franciaországban egy furcsa zsáner, az ún. alpesi film – van olasz, osztrák és spanyol rokona is, és Svájcban persze minden film alpesi -, amely sajátos hangulatában gyakran ötvözi a krimi, a horror és a vígjáték elemeit, furcsa belterjesség jellemzi, és persze mindig nagyon jól néz ki. Ilyen volt a Bíbor folyók, a Belle és Sebastian, a Titanicon vetített Pu-pu-pi-du, a hamarosan nálunk is bemutatásra kerülő Sils Maria felhői, és ilyesmi a Körberajzolva is.
Hullát játszani
Színészekről vígjátékot készíteni hálás feladat: könnyen kifigurázható hiúságuk, esendőségük és elég néhány túlzott gesztus a karakter megrajzolásához. Ilyen elrajzolt karakter Jean Renault (François Damiens), akinek a neve a film egyik visszatérő poénja, hiszen úgy ejtik, mint a Jean Renót, csak ő baromira nem híres. Még fiatalon volt egy jó szerepe, de azóta senki sem akar dolgozni vele, mert mindent jobban tud még a rendezőnél is, sértődékeny és maximalista. Nincs is munkája, a felesége rég otthagyta, és a segélyhez is kéne pár napi elvégzett munka, ezért vállal el egy rendőrségi melót: halottat játszik egy bűnügyi rekonstrukció során. Az eset egy hármas gyilkosság, és egy távoli síüdülőben történt már egy éve, a tettest is megtalálták, aki vallott, így a rekonstrukció rutinfeladat lenne a rendőröknek és a kezdő bírónőnek (Géraldine Nakache) is, ha nem Jean alakítaná mindhárom hullát, és nem találna folyton-folyvást ellentmondásokat. Vagyis igazi krimi-vígjátékot látunk, a kérdés már csak az: tényleg izgulunk és nevetünk rajta?
Inkább nevessünk
François Damiens (Nathalie második élete, Tango Libre – Szabad a tánc) megfelelő ember a feladatra: ránézésre sem tudjuk eldönteni, hogy szórakoztató vagy idegesítő, de inkább egy kicsit mindkettő. Nem is feltétlen szerethető a karaktere, aki, ha kell, nagyot füllent, sértődékeny és roppant hiú (hiszen színész), de kitartó és következetes, így szépen romba is dönti a nyomozást, ám ő maga mindvégig érdekesebb marad, mint a nyomozás, ami baj. Az ügyről csak nagyon keveset tudunk meg, pedig lehetne afféle Twin Peaks-es érzete, mert a kisváros leggazdagabb emberei voltak az áldozatok, mindenféle titkok húzódnak a háttérben, és van szexbotrány is, de ezekről nem azért derül ki kevés, mert a rendező lassan adagolja az információt, hanem mert nem tartja elég fontosnak őket, csak ürügyként vannak jelen. Egy épkézláb krimi-vígjátékhoz viszont kell egy bűnügy, aminél megvan a vitathatatlan indíték és a megnyugtató megoldás, az általában jóval nagyobb költségvetésű francia filmeket készítő Jean-Paul Salomé (Belphégor – A Louvre fantomja, Arsene Lupin, Kémnők) viszont nem akart vacakolni az ilyesmivel. Időnként nyúl egy kicsit a Bíbor folyókból – mint például a háttérben időnként elsuhanó kapucnis figuránál -, de többnyire megelégszik főhőse magánszámaival, és a francia Alpok tájainak bemutatásával, ami tényleg szép, és a világtól elzárt, saját törvényei szerint működő kisváros, az erdőben megbúvó villáival és jeges tájaival is remek háttér lenne egy jól kikerekített történethez – de ez a történet nem kerekedik ki. Van ugyan a legvégén egy az előre látható csavar után még egy csavar – elnézést a spoilerért, ha ez az -, de minden hangsúly és előkészítés nélkül, szinte feleslegesen, pedig lett volna benne fantázia.
De miért a Dardenne-testvérek?
Vígjátékként majdnem mindent tud a Körberajzolva – a magyar forgalmazót dicséret illeti, hogy nem poénkodták szét a magyar címet -, krimiként viszont nagyon keveset, és a magyarázat talán abban keresendő, hogy producerei a Dardenne-testvérek (Két nap, egy éjszaka, Srác a biciklivel, A gyermek) voltak, a művészfilm világának nagyöregjei, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál házikedvencei. Nehéz róluk elképzelni, hogy rendszeresen néznek krimiket és ismerik a műfaj csínját-bínját, pedig nem árt az ilyesmi, és kissé furcsa, hogy ilyesmibe vágtak, bár a szintén belga főszereplővel nyilván jól megértették egymást, és a Alpokban is szép és izgalmas lehet forgatni.
Kinek ajánljuk?
- Akik inkább vígjátékot néznének, mint krimit.
- Akik már más filmben is látták François Damiens-t.
- A francia Alpok kedvelőinek.
Kinek nem?
- Akik tényleg szeretik a krimiket.
- Akik a harsányabb vígjátékokat bírják.
- Akik a Dardenne-testvérek rendezéseit szeretik.
6/10
