[img id=472470 instance=1 align=left img]A történelmi emlékezet fogalma újabb és újabb diskurzusokra indítja a tudomány és a művészet képviselőit, miközben az ember hajlamos felejteni. A témakörben számtalan vaskos könyv jelenik meg világszerte évről évre, közülük azonban bizonyosan egy speciális polcra kerül majd Patrik Ouredník Europeana című figyelemre méltó vékony kötete, amely jelentősen hozzájárulhat az elmúlt évszázad atmoszférájának felidézéséhez.

Élnek az emberben bizonyos sztereotípiák a cseh irodalommal kapcsolatban. Van például Svejkjük és Hrabaljuk, ami a fekete humort és a prágai sörszentélyek mitológiáját szolgáltatja lelkes olvasóinak. Az Europeana című könyv szerzője is cseh, művében azonban szinte nyomát sem találjuk a gyakran felszínesen értelmezett bohémia jegyeinek. 

Ouredník könyve ugyanis univerzális olvasmány, nemcsak abban az értelemben, hogy témája az egész emberiségről szól, de azért is, mert különös stílusa nem illeszthető be szigorúan semmiféle irodalmi kategóriába. Igazából még a műfaja is kérdéses. Leginkább esszéregénynek nevezhető, ugyanakkor az írói trükkökben bővelkedő szöveg mégis egy roppant egyéni hangú fikciós művet hordoz magában.

A könyv, alcíme szerint a huszadik század rövid történetét nyújtja, de persze nincs ebben semmi tudományos attitűd, ez nem tankönyv és nem is zsebenciklopédia. Szerzője már az elején rögtön a téma közepébe csap, máris megtudhatjuk, hogy ha egymás mellé raknánk a világháborúk áldozatait, hány kilométernyi hosszúságot tennének ki a halottak tetemei. Ez a morbid szemle persze máris módosítja előbbi állításomat: van azért ebben a könyvben is némi jellegzetes csehes vonás, és ez még csak a kezdet.

Az Europeana úgy működik, akár egy zenemű: különféle variációk, ismétlődő motívumok egyetlen témára, a huszadik század történetére és a világ állapotára. Bár a cím az európai történelmére utal, természetesen földünk többi kontinensét is bevonja a zenekari játékba. Kétségtelen viszont, hogy a huszadik század legfontosabb pillanatait éppen a vén földrész eseményei adták a világnak. 

Nézzük, mik is ezek az események: a két világháború, a totalitárius rendszerek rémtettei, a hidegháború, a technológiai forradalom, a fogyasztói társadalom, minden lényeges jelenség megjelenik a könyvben. A cseh író ezeket a tapasztalatokat egy fúgaként működő szerkezetbe ágyazva, látszólag összefüggéstelen masszává gyúrva kínálja fel olvasójának. De ha belemerülünk a szövegbe, könnyedén kiismerhetjük a rendszer logikáját, s mondhatni teljes panorámáját kapjuk száz év történelmének. Nem a szerző hibája, ha ez a körkép roppant nyomasztóra sikeredett. Sajnos a vizsgált száz év – és ebben többnyire mindenki egyetért - az emberiség történetének egyik legszörnyűbb időszaka volt, az ipari méreteket öltött népirtások és a csúcstechnikával kivitelezett háborúk kora.

[img id=472469 instance=1 align=left img]Ouredník azonban nemcsak a jól ismert tényekre kíváncsi és nem is elégszik meg a puszta információkkal. Részben kiszínezi- és bővíti, egy-egy sztori erejéig fikcionalizálja ezeket a tényeket, látszólag jelentéktelen részleteket ragad ki a múlt sodrából, miközben számtalan érdekes furcsa információt adagol. Az olvasó sok olyan adatot, tényt tudhat meg, amelyekkel azelőtt nem találkozott. 

Persze a szerző nem a borzalmakra koncentrál csupán. Ouredník könyve teljes leltár, ahol a történelmi események ugyanakkora helyet foglalnak el, mint a nagy elméleti forradalmak, filozófiák, tudományos eredmények. Isten halála, a szekularizáció és a pszichoanalízis, a spiritualizmus, a szcientológia, az egzisztencializmus és az eugenika, a nyelvelméletek, üdvtanok és a posztmodernizmus ugyanakkora súllyal, ugyanolyan tömören és világosan vonul fel a szövegben. 

Az író másik fő érdeme, hogy nem ítélkezik, úgy tekint Európa és bolygónk száz éves történetére, akár egy kívülálló marslakó, ám éppen ez a játékosan naiv, ironikus hangnem teremti meg azt a humanisztikus nézőpontot, ahonnan leginkább ráláthatunk a huszadik század sokszínű embertelenségére.

Mindemellett a könyvet néhány szavas margináliák kísérik, ám ezek korántsem eligazító jelleggel, egy-egy főbb történeti tömböt átfogva tájékoztatják az olvasót, a szöveg bizonyos részleteinek esetleges kiragadásával sokkal inkább az ironikus modort erősítik. 

Patrik Ouredník 1957-ben született, s 1985 óta Párizsban él. Szépprózai és esszéírói munkássága mellett műfordítással is publicisztikával is foglalkozik. Az Europeana című könyvének végén Fukuyama ismert teóriájáról, a történelem végéről beszél, amely - most már néhány éve mi is tudjuk - , durván megcáfolódott. Mert hiszen „Sok ember nem ismerte ezt az elméletet és tovább csinálta a történelmet, mintha mi sem történt volna”.