Az Oppenheimer című film kapcsán ismét témává vált a Manhattan-terv. Los Alamos volt az a város, ahol folytak a kísérletek, és készül a halálos szerkezet, miközben az amerikai hadsereg az egész város létét megpróbálta titokban tartani. Elszigetelt közeg volt, ami a saját szabályok és a paranoid légkör határozott meg. Nézzünk pár valós mozzanatot, hogyan működött Los Alamos a negyvenes években.

A legfőbb szabály: titoktartás

Mivel a Manhattan-tervben 150 ezer ember vett részt, elég nehézkes volt elérni, hogy tényleg szigorúan titokban tartsák a munkájukat. Ehhez persze nem volt elég az azóta szimbolikussá vált tábla, ami úton-útfélen hirdette, hogy: „Hallgass erről a munkáról!” A kormány elsősorban azért választotta az új-mexikói Los Alamost, mert távol volt mindentől, ám a titoktartáshoz nem volt elég a földrajzi elszigeteltség. Mindenkinek, aki ott élt, biztonsági engedélyre volt szüksége, és több ellenőrzőponton is át kellett haladnia, hogy bejuthasson a létesítményekbe. A terültet szögesdrót és fegyveres őrök védték.

A tudósok etil-alkoholt vittek a bulikra

Bár a tudósok hosszú órákat dolgoztak, és meg voltak győződve arról, hogy megfordíthatják a második világháború menetét, azért a bulikra is szakítottak időt. Rebecca Diven mérnök, a Manhattan-terv egyik tudósának felesége a következőket mesélte:

„A kollégiumban mindenki összejött, és bulit rendeztek. Puncsot készítettek, amiben egy varázsütésre megjelent az alkohol.”

Ez a szesz pedig nem más volt, mint a laboratóriumból kicsempészett etil-alkohol. Albert Bartlett fizikus így emlékszik vissza ezekre a partikra:

„A kollégiumi bulikon a puncs alapvető összetevője a laboratóriumi készletből származó etil-alkohol volt. Sokszor elég erősre sikeredett az ital.”

A titoktartásért felelős könyvtáros után is nyomozott az FBI

Charlotte Serber közeli barátja volt J. Robert Oppenheimernek, a Manhattan-terv vezető tudósának, aki felkérte, hogy legyen a Los Alamos könyvtárosa.

Serber szigorúan betartotta titoktartási szabályokat, esténként átfésülte az egész könyvtárat, nehogy szigorúan titkos dokumentumok maradjanak elöl.

Egyszer szembesített is egy tudóst azzal, hogy műszaki iratokat hagyott kint, mire „azzal érvelt, hogy mivel a jelentés teljesen téves volt, így ha az ellenséghez kerül, az csak a háborús erőfeszítéseket szolgálja.” Az FBI mégis azzal gyanúsította Serbert, hogy az ellenséget szolgálja: kommunista szimpátiák gyanújával 1943-ban vizsgálatot indítottak ellene. Bár az amerikai hadsereg Serber kirúgását javasolta, Oppenheimer ragaszkodott hozzá, hogy megbízható.

Ez is érdekelhet

Ki kicsoda az Oppenheimerben?

Új filmjében Christopher Nolan minden eddiginél lenyűgözőbb szereposztást villantott, tucatnyi A-listás színésszel. Mivel kicsit nehéz követni, ki kit játszik, és melyik korábbi Nolan-opusban tűnt már fel, megpróbálunk rendet vágni a sztártengerben.

Tovább

Születési helye: 1663-as postafiók

A titkos létesítményben született csecsemők anyakönyvi kivonatában az 1663-as postafiók szerepel. A Manhattan-terv alatt Los Alamosban szabályos bébibumm volt. Dolores Heaton szerint, aki a létesítményben nőtt fel, „Los Alamosban nem volt bűnözés. Nem volt emberrablás. Ideális állapot volt a gyermekvállaláshoz – ilyen szabadságot élvezhettünk, ilyen környezetben nőhettünk fel.” Mint ahogy minden, az ott született csecsemők is titkosak voltak, és ahelyett, hogy a születési anyakönyvi kivonatokon a születés helye szerepelt volna, egyszerűen csak az állt rajtuk:

PO Box 1663, New Mexico.

Ahogy John Mench, Los Alamos mérnöke magyarázza:

„A lányom születési anyakönyvi kivonatában az áll, hogy az 1663-as postafiókban született Új-Mexikóban, mert csak így jelölték meg ezt a helyet. Minden, ami Los Alamos-ba érkezett, legyen az egy 10 tonnás gép vagy egy képeslap, az 1663-as postafiókba érkezett."

A mókás fizikus és a cenzorok

Minden Los Alamos-ba érkező levelet szigorúan átvilágított a cenzori hivatal. Az ott lakók nem adhatták ki a pontos helyüket, maximum annyit írhattak a kint tartózkodó rokonaiknak, hogy Új-Mexikóban vannak. Azt sem írhatták le, hogy hányan dolgoznak a projektben, és neveket sem említhettek, és természetesen minden olyan információ fennakadt a cenzorokon, ami az atombomba munkálatairól szólt. A tudósok, akik nem szoktak ilyen szigorú szabályokhoz, néha harcoltak a cenzorok ellen. Richard Feynman fizikus, akit a város tréfamestereként ismertek, a szabályok semmibevétele miatt került bajba: felesége, Arline Greenbaum Albuquerque-ben élt, amíg Feynman a Manhattan tervben dolgozott. Greenbaum kódolt leveleket küldött Feynmannek, amelyeket a nő megfejtett és visszaküldött. Ráadásul a férfi azzal is irritálta a cenzorokat, akik nem igazán értették a tréfát, hogy szavakat és szövegrészeket törölt a leveleiből.

A veszélyes újságelőfizetés

Mint írtuk, a postát folyamatosan monitorozták, és egy új-mexikói postafiók volt az egyetlen, ami a külvilághoz kötötte a helyet. A város postáját a Kaliforniai Egyetem titkos címére irányították át, hogy elriasszák a potenciális kémeket. De mi a helyzet az újság- és magazin-előfizetésekkel, hogyan kapták meg az olvasnivalót Los Alamos lakosai? A válasz: sehogy. Az ott dolgozó tudósok nem fizethettek elő újságra vagy magazinra, mivel a hadsereg aggódott, hogy ha túl sok tudós neve jelenik meg az előfizetési listákon, az gyanút kelthet.

Saját színház, zenekar és rádióállomás

Los Alamosnak saját rádióállomása, színháza, és zenészei voltak, a mulatságokon pedig mind a katonai, mind a civil lakosság részt vett. A zenekarnak még neve is volt: Keynotes. A rádióállomás, a KRSN pedig zenét és szkeccseket sugárzott. Ugyanakkor az egy érdekes dolog, amiről Ellen Bradbury Reid beszél, aki a létesítményben nőtt fel:

„Utólag visszagondolva elég vicces, hogy egy olyan helyen, amely a titoktartás megszállottja volt, a kerítésen kívül is lehetett hallani a rádióállomást.”

(via Ranker)