A Törjön ki a frász! olyan műfajban készült, amiben alig születnek filmek, pedig iszonyú szórakoztató. A Super 8 vagy a Stranger Things hozta ezt a hangulatot mostanában.
A 80-as évek második és a 90-es évek első fele aranybánya volt a családi vígjátékok, kalandfilmek rajongóinak, remek rendezők nagyszerű filmjei gondoskodtak arról, hogy az unokától a nagymamáig mindenki megtalálja a számításait egy-egy filmben. Ez a műfaj mára szinte teljesen kikopott, pláne az egyik rétegműfaja ennek az egyébként sem tömegműfajnak: a családi horrorvígjáték.
Az utóbbi néhány évben pislákolt ugyan néhány láng, hogy a nagy retróláz feléleszti a dolgot, de a Super 8 és a Stranger Things sorozat kivételével nem igazán születtek jó alkotások a témában. Esetleg a Jurassic Worldöt lehet még idesorolni, ami végsősoron ijesztőbb volt, mint a sokévi átlag, de a film valamiért elég vegyes kritikákat kapott, lehet, hogy túl nagy volt vele szemben az elvárás.
De térjünk vissza a 90-es évekhez, és kanyarodjunk Új-Zéland felé! Azért ide, mert itt kezdte rendezői pályafutását Peter Jackson, aki a Gyűrűk Ura-trilógiával felért a csúcsra, majd a Hobbit-trilógiával lehet, hogy örökre elásta magát.
Jackson a rendezői karrierjét kisköltségvetésű horrorfilmekkel kezdte, és rögtön a második saját filmjével megcsinálta minden idők egyik legjobb horrorvígjátékát, a Hullajó című totálisan agyament zombis filmet. Igazi, kisköltségvetésű kultfilmről van szó, amiben a gusztustalan poénok csak úgy záporoznak, miközben fröcsög a művér, a főhősök pedig betegebbnél betegebb helyzetekbe kerülnek.
Az őrült horror után viszonylag nagy ugrás volt, hogy négy évvel később már Hollywoodban találta magát a rendező, de a Hullajó tényleg akkora telitalálat volt, hogy joggal hitte azt a világ, hogy egy újabb rendezőzseni első szárnypróbálgatásait látja.
Különösen az 1996-os első amerikai rendezése, a Törjön ki a frász! után, ami a csúcsra járatta azt, hogyan lehet ízlésesen elegyíteni a keves, családi történeteket a vígjátékkal és a horrorelemekkel.
A film főhőse a piti szélhámost alakító Michael J. Fox, aki ezúttal a szellemektől rettegő emberektől próbál meg minél több pénzt kicsalni. Ahhoz, hogy a parafenomén szelleműző mutatványa igazán jól sikerüljön nem árt, ha az embernek vannak beépített szellemei, így van ez Michael J. Fox karaktere esetében is: három szellem segíti készségesen. A munkamódszer igen egyszerű. A szellemek elkezdenek az őrületbe kergetni egy családot, akik egy idő után a jó nevű szelleműzőhöz, Michael J. Foxhoz fordulnak, aki csodák csodájára megszabadítja a családot minden bajától.
A problémák akkor kezdődnek, amikor Foxot furcsamód egy olyan házhoz hívják, ahol nem a beépített szellemei kísértenek. A film innentől kezdve kezd kellemesen borzongató horrorként funkcionálni, látszik rajta, hogy nem sok pénzből készült, de a trükkök még így is nagyon rendben vannak, és az egész pont annyira ijesztő, hogy a kisebbek is csak borzongjanak rajta, de ne legyen álmatlan éjszakájuk. Nagyon ügyesen adagolja Jackson a feszültséget, jó ütemben érkeznek a poénok is. Tényleg remek alkotás.
Nem csoda, hogy a film után megkapta a Gyűrűk Ura-trilógiát, ami lehet, hogy így utólag nézve nem biztos, hogy élete legjobb döntése volt. Kiderültek ugyanis a korlátai. Jackson akkor zseniális, amikor félhomályban csúszómászokkal kell egy kicsit megizzasztani a nézőket, amikor az elemi félelmekre kell hatni, de a karakterépítés nem az erőssége.
Mind a Gyűrűk Ura-trilógia, mind a 2005-ös, meglepően alulértékelt King Kong legjobb részei azok, amikor Jackson kicsit visszabújhat az új-zélandi kisköltségvetésű filmes bőrébe. A Gyűrűk Urában, amikor Frodóék az óriáspók, Shelob rejtekhelyén próbálnak átvágni, a King Kongban pedig az a rész, amikor a felfedezők mindenféle ízeltlábúakkal hadakoznak.
Ezeken a részeken érződik a leginkább, hogy Jackson mégiscsak a horrorfilmek, a feszültségkeltés irányából érkezett, és ez is áll neki a legjobban. A Gyűrűk Ura-franchise-zal a háta mögött kicsi rá az esély, hogy valami hasonló alkotással térjen vissza. Némi reményt adhat, hogy a meglepően jól sikerült 2011-es Tintin kalandjainál mág csak produceri szerepet vállalt, de az elkövetkezendő években várható folytatásnál a rendező is ő lesz, úgyhogy talán kapunk valamit a régi Jacksonból.
