Bajban lennék, ha el kellene mesélnem e történet mit-miértjét: a jó krimi, pláne a jó kémsztori lényege, hogy össze legyen kuszálva annyira, hogy a néző csak sejtse, miről van szó - és persze majrézzon. Tom Cruise, ez a karizmatikus gépember úgyis győz, legfeljebb csak az a kérdés, tud-e manőverezni egy wildcat típusú helikopter az expresszvonat alagútjában? Merthogy az üldözés még ott is folyik, és engem speciel ez az ötlet ragadott meg: az a lezserség, ahogy a tündérmesék überolják egymást. Pár hete Schwarzenegger ugrott ki ernyő nélkül New York felett, most a La Manche alatt száguld a vonat plusz helikopter: miért ne? Ha nem tenné, a Mission: Impossible című film nem döntögetné a bevételi rekordokat. Bár most itt nagy a tolongás: a Végképp eltörölni, ez a Cruise-film, meg az Independence Day harcolnak életre-halálra, kié legyen az idei, meg a minden idők legnagyobbja. Dollárban és milliókban. E mellett a film mellett szól, hogy Brian De Palma rendezte, sok rémült vízió kormányosa, de ellene, hogy Cruise nemcsak főszerepli, hanem producerolja is magát meg a művet, óhatatlanul is túl szépre festi a főhőst: az maga az asztráltest és a legyőzhetetlen Batman klónja. Viszont társadalom-lélektani talány, hogy miért tértek vissza a kémtörténetek: a hidegháború végén még ennek a műfajnak a klasszikusa, Le Carré is úgy gondolta, leteszi a lantot, mert ennek a seftnek befellegzett (aztán ő sem tette le). Most Hollywood érzi úgy, ezen a csonton van még valami rágnivaló: az elbocsátott légió itt van köztünk... És neki van igaza, a népek - ki tudja, miért - veszik mint a cukrot. Lehet, hogy ezek a vakondokok tényleg itt ásnak körülöttünk? Tehát a Tom fiú ügynök, de saját szervezetéből üldözi valaki - nem mondom meg, hogy ki -, és hogy elkaphassa az aljas bitangot, kettős ügynöknek kell tettetnie magát. (Szuper ötlet, hogy a másik ügynök, férfi álnéven, Vanessa Redgrave. Nagy színésznő: ezt a smoncesz szerepet is úgy játssza, mintha Lady Macbeth lenne. Kár, hogy az egésznek egy csipetnyi humora sincs: pedig annyi ziccere lehetett volna - célzások a hasonló című egykori sorozatra, a zenei idézetek, a "bunyózok, de a nyakkendőm se rezdül" című helyzetek kínálják magukat egy kis fricskára. Egy-két kivétellel az alkotók kihagyják e poénokat. Lehet, hogy jobban ismerik a publikumot, és a világ tényleg elvesztette humorérzékét...A mesét persze a számítógép, az Internet-hálózat, meg a kalózkodás mitikus trükkjei mozgatják: mi mindent lehet leszívni egy laptoppal? A néző - anélkül, hogy a film ezt akarta volna - okulhat az információs forradalom csapdáján: megtudhatja, mennyire sérülékeny ez a rendszer, és milyen könnyű tönkrevágni a CIA vagy akár egy bank számítógépes védelmi rendszerét. A régi főkönyveket legalább be lehetett zárni a páncélba, a számítógépes adatokba viszont bárki belenézhet. Ma már nem az orwelli Nagy Testvér figyel, hanem Bárki úr - a maffiától, az elhárítástól, az államtól, az üzleti konkurenciából, a szomszédból. Mondom: akárki, aki kellőképp tud villogni a billentyűk kezelésében, mindent megtudhat rólam, rólad, erről a filmről, Emmanuelle Beartról (Cruise partnernőjéről, illetve szép, butácska ellenfeléről). A film áttételesen arról mesél, hogy szabad a vásár, megszűnt a titok, a magánélet, a gondolat privát szférája: a számítógépek korszakában minden titkos és minden hozzáférhető. És túl sokan látnak, túl sokat. Itt legyél aztán kém! Ehhez már tényleg Tom Cruise katonás naivitása kell.
