A túlélő (2013)

Az a szép az amerikai háborús filmekben, hogy a legmegalázóbb vereségeket – lásd Vietnám vagy Pearl Harbor - is képesek csodás győzelemként ábrázolni, és ez történik itt is. 2005. június 28-án szenvedték el a különleges alakulatok legnagyobb veszteségüket, amikor egy tálib hadúr megfigyelésére induló osztag csapdába került, majd a megmentésükre küldött nagyobb egység helikopterét is lelőtték az afgánok. Egyetlen ember élte túl az akciót,  Marcus Luttrell, aki könyvet írt róla és ezt filmesítette meg az akciófilmekhez nagyon is értő Peter Berg, az elitkatonát pedig Mark Wahlberg kelti életre. Mivel csakis Luttrell beszámolója maradt fenn, mindent el kell hinnünk neki, például azt is, hogy az egész akció azon bukott meg, hogy futni hagytak néhány afgán pásztort, akik észrevették őket. A film javára kell írnunk, hogy vannak szimpatikus helybéiek is, akik az életüket kockáztatva mentik meg a főhőst, aki ezért még ma is roppant hálás, a harcjelenetek pedig nagyon jól sikerültek.

Charlie Wilson háborúja (2007)

Hogy a szovjetek mi a túrót akartak elérni Afganisztánban, az rejtély, de tény, hogy csapataik 1979-ben bevonulnak az országba, ahol széleskörű felkelés tört ki ellenük, amit a kezdetekben az amerikaiak csak alig támogattak, mondván, nem gond, ha az oroszok így foglalják el magukat. Ezen változtatott egy csapongó életvitelű texasi kongresszusi képviselő, Charlie Wilson –az itt is remek Tom Hanks - , aki a védelmi bizottságban betöltött funkciójának köszönhetően képes volt elérni, hogy a felkelőnek nyújtott támogatást megsokszorozzák és az orosz helikoptereket és repülőgépeket lelőni képes Stinger föld-levegő rakétákat szállítsanak nekik. A veterán Mike Nichols izgalmasan és érdekfeszítően ábrázolja a folyamatot, amely során a bonviván Wilson szenvedélyes emberbaráttá és harcossá válik, ugyanakkor korántsem egyoldalúan ábrázolja az amerikai beavatkozást, amely megnyitotta az utat a káosz, majd a tálibok uralma előtt és egy nagyjából sikertelen katonai beavatkozáshoz vezetett, amely destabilizálta az egész régiót.

Testvéred feleségét... (2004)

Érdekes módon az Egy háborúnak van egy közvetlen előzménye odahaza, Dániában, mivel úgy tíz éve az Oscar-díjas Susanne Bier is megcsinálta a maga afgán filmjét, amely a mostani filmhez hasonlóan egyszerre játszódik a fronton és odahaza. Hőse a hivatásos katona és példás családapa, akit Afganisztánba vezényelnek, ahol eltűnik egy bevetésen és halottnak nyilvánítják, pedig tálib fogságba kerül. Családjáról a férfi mihaszna öccse kénytelen gondoskodni, aki a felelősség hatására kezd megváltozni, és hamarosan egészen közel kerül bátyja feleségéhez. Az afganisztáni rész elképesztően izgalmas, a dániai nagyon okosan lett kitalálva, a főszerepben pedig a dán film két legtehetségesebb színésze, Nikolaj Lie Kaas és Ulrich Thomsen látható. 2009-ben elkészült az amerikai remake-je Tobey Maguire-rel, Jake Gyllenhaallal és Natalie Portmannel, de csak egy remake lett, semmi más.

Papírsárkányok (2007)

A háború szélén álló, kettészakadt Afganisztánban két kisfiú, a legjobb barát, Amír és Hasszán örökre elszakad egymástól, miután az egyikük megnyeri a hatalmas látványosságnak számító sárkányeregető versenyt Kabulban. Ám a győzelem keserű következményeként az egyik fiú elárulja a másikat, és ez tragikus események sorát indítja el. 20 évvel később a már Amerikában élő Amír visszatér a tálibok által vasmarokkal uralt, veszedelmes Afganisztánba, hogy egy utolsó próbálkozással megpróbáljon mindent jóvátenni. A német, de filmes iskoláit már New Yorkban végző Marc Forster (Szörnyek keringője, Felforgatókönyv) európai érzékenységgel, de némi hollywoodi stílusérzékkel vitte vászonra Khaled Hosseini nagysikerű könyvét, és a filmet Oscar-ra is jelölték, bár a benne megjelenített (nemi) erőszak óriási vitákat és indulatokat váltott ki.

Rambo 3. (1988)

Némileg kakukktojásként került be a harmadik Rambo film ide, hiszen történelmi hűséggel aligha vádolhatjuk Sylvester Stallone hősies eposzát, a Rambo széria legdrágább, leglátványosabb, mégis talán leggyengébb darabját. A sztori szerint hősük mentorát és felettesét, Trautman ezredest egy afganisztáni titkos akció során foglyul ejtik az oroszok, és Rambo kapja a feladatot, hogy az ellenséges területen felkutassa és kiszabadítsa az ezredest. Hősünk természetesen csakis a lázadókkal szövetkezve képes véghezvinni a küldetést és legyőzni az állig felfegyverzett oroszokat – csak kár, hogy a nagy hidegháborús gesztusnak szánt darab leforgatás után, de még a bemutató előtt az oroszok megunták Afganisztánt és hazamentek, így a méregdrága produkció szépen megbukott. Egy rekordot azonban még ma is tart a Rambo – a Guiness rekordok könyve 1990-es kiadás szerint ez volt a valaha készült legerőszakosabb filmje, 162 ábrázolt halálesettel.

A tank (Háborús fenevad) (1988)

Íme egy rendkívül furcsa alkotás, amely elsősorban szovjet, másodsorban afgán szemszögből ábrázolja a konfliktust, viszont maga a film amerikai, akárcsak a szovjeteket játszó főszereplők. 1981-ben járunk, a háború elején, amikor a gyengén felfegyverzett felkelők sorozatos vereségeket szenvednek a szovjet páncélos alakulatoktól, és ekkor téved el gy magányos, de csúcstechnológiát képviselő T-55-ös orosz tank valahol a sivatagban, a hegyek lábánál. Az ellenséges környezetben egyre paranoidabbá váló parancsnok szörnyű bűnöket követ el, amivel gyakorlatilag garantálja, hogy a környék összes lázadója az egyre kiszolgáltatottabbá váló tank nyomába eredjen, és még saját emberei közül is lesz olyan, aki ellene fordul. A film persze nem egyértelműen szól Afganisztánról, hiszen mindez lehetne akár egy western is, és a jók sem feltétlenül azért jók, mert szovjetek vagy afgánok, de a tény, hogy a film még a háború alatt készült el, ad némi hidegháborús élt a dolognak, de össze sem lehet hasonlítani a Rambo 3 izzadós fantáziavilágával.

További filmek a témában: Guantanamo, Osama, Világok között, Különleges alakulatok, Kivert kutyák, A muzulmán