A tragikus körülmények
Cristian Nemescu néhány figyelmet keltő rövidfilm után ezzel az első nagyobb lélegzetű munkájával debütált volna a nagyjátékfilmes placcon, azonban a California Dreamin' utómunkálatai alatt, hangmérnökével egy taxiban hazafelé tartva, száznegyvennel beléjük szállt egy luxusterepjáró. Egyikőjük sem élte túl a balesetet, ám a film producerei úgy gondolták, így, ebben a töredékes formában kell bemutatni a filmet. A tízpercen keresztül felállva tapsoló közönség a 2007-es cannes-i Filmfesztiválon őket igazolta, még ha ez a tisztelet részben a tragikus sorsú rendezőnek is szólt. A mi tagadás, kissé hatásvadász premier azonban megbocsájtható, hiszen a film egy majdnem készre csiszolt drágakő, melytől tilos a közönséget megfosztani.

"Megtörtént események alapján"
A film forgatókönyve valóban megtörtént események ihletére íródott, állítólag tényleg megtörtént a kilencvenes években, hogy egy romániai falu vasútállomásának mindenható főnöke megállásra kényszerített egy ott éppen a koszovói békefenntartó misszióra igyekvő, amerikai katonákkal tömött különvonatot és a közmondásos balkáni akadékoskodással mellékvágányra állította azt, hivatkozva mindenféle bürokratikus passzusra. Eközben híre megy, hogy amerikaiak érkeztek a faluba, ami mindenkit felvillanyoz: A lányokat egy fess amerikai katona tekintetének (és az házasság reményének) a varázsa, a polgármestert a gazdag nyugatival köttetendő üzletek csábító lehetősége, a falu egyetlen üzemének éppen sztrájkra kényszerülő dolgozói egy erős pártfogó ígérete. Csak a falu fura kiskirálya köti az ebet a karóhoz, ő ragaszkodik a hiányzó papírokhoz, melyet a román fél elfelejtett az amerikaiakhoz mellékelni, így a riadt NATO-katonák a román vendégszeretet tortúráját kénytelenek elviselni, előre be nem látható ideig. A film egy másik történeti síkját a falu polgármesterének és az állomásparancsnoknak rivalizálása jelenti. A falu vezetője nem nézi jó szemmel, hogy a vasutas az állomáson áthaladó vonatok rendszeres dézsmálásával egyre nagyobb hatalomra tesz szert, ráadásul még a rendőrséget is maga mögé tudja ezáltal. Nem elhanyagolható a film szerelmi vonulata sem, mely a falu lányai és az amerikai katonák között szövődnének, ám ez az örömteli egymásra találás az áthidalhatatlannak látszó nyelvi akadályoknak köszönhetően meglehetősen komikusan alakul. Nemescu mindezek mellett még sikeresen belezsúfolta a filmbe az amerikai békemissziók helyi kultúrák iránti érzéketlensége feletti kritikáját is, melyet okosan, de mégis érzékletesen fűz végig filmjén.

Komplex és koherens életmű
A sors keserű szeszélye folytán Cristian Nemescu rendezői debütálása gyakorlatilag teljes életművét is jelenti, azonban ennek ellenére sem érvényes rá az elsőfilmeseket gyakran érő vád, miszerint ha lehetőséghez jutnak, mindent egyszerre akarnak elmondani. Még úgy sem igaz ez Nemescura, hogy a California Dreamin' cselekménye meglehetősen sokrétű, szövevényes. Bár a film szinte minden jelenetén látszik, hogy már nem volt alkalom készre csiszolni azokat, hol a vágás sántít, hol a hang nem stimmel pontosan, a jelenetek szerkesztésével is akadnak gondok, a film arányaival is, a fényeléssel is, összességében nézve, ez a film mégis egy érett alkotó alaposan átgondolt műve, egy összetett, koherens, nagylélegzetű alkotás, méghozzá többrétegű jelentéstartománnyal. Szinte örkényi mélységű az a már szinte groteszkbe hajló szatirikus szemlélet, ahogy a romániai rendszerváltás hozományaként az isten háta mögötti faluban dúló anarchikus állapotokat, a helyi kiskirállyá váló állomásfőnök figuráját mutatja meg. Filmben talán a korai Jirí Menzel és Milos Forman, valamint Bacsó a Tanúval és természetesen Fábri az Isten hozta, őrnagy úrral hozta ezt a színvonalat és szemléletmódot. De Nemescu nemcsak ironizál az egyszeri balkáni emberen, a polgármester, a sztrájkolók és az állomásmester összeütközése kifejezetten brutális és megrendítő, jelezve, életbe- és húsbavágó dolgokról mesél nekünk. A falusi ünnepség viszont Kusturicásan vérbő forgatag, a szerelmi szál pedig romantikus, mégis édesbúsan életszagú, amibe még a háztetőn láblógatva felkelő nap nézés giccses jelenete is belefér bőven. A második világháborús bomba-szál pedig egy történelmi tabló távlatait adja meg a filmnek. Telitalálat az amerikai kapitány szerepére az örök B-kategóriahős Armand Assante, aki akarva-akaratlanul óriásit alakít az eseményekkel a fonalat felvenni képtelen, igazi fafej katonatisztként. De remek a búvalbélelt tekintetű Razvan Vasilescu az állomásparancsnok kulcsszerepében is, ahogy az összes, részben profi, részben amatőr szereplő is, mint a falu lakossága, román- és amerikai katonák, egyebek. Fájó, hogy Nemescu nem csinálhat már több ilyen bölcs humorú, okos és igazmondó filmet, mint ahogy fájó az is, hogy az igencsak hasonló magyar közállapotokról (tényleg egy-két kivételtől eltekintve) nálunk nem tud hasonló igényű mű születni. Így viszont mindenképpen kötelező ezt a filmet megnéznünk, hiánypótlásként, de amúgy is.

Kinek ajánljuk?
- Románoknak, magyaroknak,
- szerbeknek és albánoknak,
- ... és amúgy mindenkinek.

Kinek nem?
- Annak, akit tökéletesen hidegen hagy, hol él.
- Aki szerint a rendszerváltás témája lerágott csont.
- Aki a Balkánra csak Kusturica tolmácsolásában kíváncsi.

9/10