Istenek alkonya

A Krétakör kétarcú színház. Hol mikroszkóppal is alig találni az alacsonyan szárnyaló sas fölé emelkedő poént, hol zseniális, amit csinálnak. A W, a Siráj, a Mizantróp után megint jelentős bemutatóra került sor a ...hol is? Mundruczó Kornél meggyőző rendezésében Térey János Nibelung-lakóparkja a Budavári Sziklakórházban minden tekintetben kihasználta a különös környezet lehetőségeit. Egyszerre vagyunk a hegyen, a város felett, és a föld gyomrában, az utcák alatt. Egy katasztrófa túlélőinek kitüntetett hétköznapjai.

A Nibelung-lakópark lakói a germán mitológiából, még inkább a Wagner-összesből megismert, de hétköznapivá tett istenek. Térey két kort vetít egymásra: napjaink istenektől mentes világát és az istenek korát. ANibelung-lakópark a mitológiát napjaink műfajával, a teleregénnyel keveri. Trilógia és sorozat, négy órába sűrítve. A szünet nélkül játszott, igaz, rövid sétákkal tarkított előadás mindössze egyszer tűnik hosszúnak, ám a kórtermi jelenet után a leszámolásra felpörög megint.

Az istenek úgy élnek barátok és családtagok közt a Rajna-parti lakóparkban, mint megannyi ifjú yuppie Prágától New Yorkig. A Walhalla közösségét a Gibischung & Nibelung, a közösen gründolt családi cég tartja öszsze. Ám a gazdagok és szépek között felbukkan az ármány és a szerelem. A narrátor (Tillo Werner) az előadás kezdetekor náci katonaruhában, németes kiejtéssel elmeséli az előző részek tartalmából, amit a cselekmény követhetőségéhez tudni kell, utána pedig ő kíséri a közönséget a helyszínek között. Idegenvezető és őr egyszerre: minket és ránk vigyáz.

Az előtörténet bonyolult, de az erőviszonyok világosak, amikor Hagen, a törpe mostohatestvér intrikálni kezd. Célja ismerős: a gyűrű megszerzése. A RINGé, amelynek feloldása vagy a Rajnai Ipar Nyereség Garantált, vagy a Rajnai Ipar Nincs Garancia. Nem elhanyagolható különbség, de erre csak utólag ébred rá mindenki, aki a gyűrű közelébe kerül. Ám a kontrolling a konjunktúrára fókuszál; minden megengedhető. Hagen alakot és párokat cserél, ám hiába vonul a dómhoz a Rajna menti creme de la creme és a hiteles tájékoztatást bennfentes pletykákkal vegyítő helyi média: a két menyasszony másságot hirdető kettőse meghiúsítja az álomesküvőt. Még egy intrikusnak sem sikerülhet minden, főleg ha ellene is intrikálnak. Majdnem leleplezik, de teljesen leváltják: a főbróker mehet műszaki igazgatónak. Sértettségében bosszút esküszik; ki az apparátus fönntartója volt, nem lesz benne fogaskerék. Hagen nem politikus, inkább vezér: élére áll a sértettek és megbántottak gerilláinak. Wormsban nincsen vége a történelemnek, sőt az is világos lesz, hogy a történelmet az istenek sértettsége irányítja. Hagen először fehér porral áll bosszút a helyére kinevezett igazgatóhelyettesen, majd legodaadóbb híve kamikazeként robbantja fel az immár ellenségnek tekintett cég új toronyházát.

S legvégül jön a személyes leszámolás: sötét folyosókon egy kispályás akciófilm hősei rontanak egymásra. Istenek alkonya. Aztán a gyenge nő lelövi a gonoszt. És máris kezdődhet minden elölről.

Térey a Wagnert idéző történetet a shakespeare-i dramaturgia alapján építette fel, hősében ott van Richárd és Macbeth. Rába Roland Hagene a fenti szerepekhez méltó, nagy alakítás, mellette talán Sárosdy Lilla, Láng Annamária vagy Scherer Péter játéka emelhető ki. A Krétakör társulata most is együtt remekel.

A Nibelung-lakópark fordulatnak tűnik a kapreál színpadi világa és nyelvi szintje után. A kétezres évek elejének tragédiája egyszerre használja fel a mítoszok emelkedett és napjaink mérsékelten választékos nyelvét, úgy, hogy a patetikus és anyázós réteg nem pusztán egyszerre, de egymástól elválaszthatatlanul marad érvényes. És van cselekmény, konfliktus, nagymonológ. A Nibelung-lakópark szakított a tragédia nélküli kor elvárásaival is. Van gőg, vétek és bosszú, egymással keveredő, kibogozhatatlan kuszaságban. Itt nincsen vége a történelemnek, sőt ott van mögötte a mitikus rend, az istenek kora. Még akkor is, ha ezek az istenek ugyanúgy a föld, mint az ég fiai. Indulatok, ócska ruhák, az egyszer élünk tobzódása. Hallgatunk, míg egy világ omlik össze.