Janikovszky-különóra

A Kortárs Online interjúja Kovács Zsanettel a Móra Kiadó Janikovszky-emlékéve kapcsán.

[img id=496017 instance=1 align=left img]Janikovszky Éva halálának tizedik évfordulója alkalmából a Móra Kiadó az írónő életét és munkásságát bemutató, átfogó programsorozatot szervezett. A vándorkiállításon új oldaláról ismerhető meg a magyar gyermekirodalom meghatározó alakja: az idegen nyelvre fordított könyveken, grafikákon túl az írónő személyes tárgyai is megtekinthetők egy húszperces filmmel kiegészítve, melyben különböző fotók, riport- és rajzfilmrészletek váltják egymást. 

A közel egyórás program, akárcsak egy alternatív irodalomóra, közvetlenebb, élvezetesebb találkozási lehetőséget biztosít Janikovszky Évával és munkásságával. A rendezvénysorozat kapcsán a Móra Kiadó marketing és kommunikációs munkatársát, Kovács Zsanettet kérdeztük.

- Janikovszky Éváról szóló vándorkiállítás szervezését a Móra Kiadó vállalta fel, melynek elnök-vezérigazgatója az írónő fia, Janikovszky János. Miért tartotta fontosnak a Kiadó a megemlékezésnek ilyen összetett formáját?

- A kiadó egyik meghatározó ismertetőjegye az értékek megőrzése. Janikovszky Éva 29 művét 35 nyelvre fordították le, és halála óta évente több külföldi kiadó jelentkezik a jogokért Japántól Brazíliáig, ami egyértelműen azt közvetíti, hogy a könyvei által felvetett kérdések kortól és kultúrkörtől függetlenül érvényesek napjainkban is. A felnőtt–gyermek viszony jellegzetes konfliktusai nem változtak, mint ahogy az sem, ahogy ezeket az egyik és a másik fél megközelíti.

Ezért szerettünk volna az évforduló alkalmából egy olyan vándorkiállítást létrehozni, amely az irodalomkönyvekhez képest személyesebben, „janikovszkysan” játékos formában, a pedagógusok munkáját segítve, tanagyagba beépíthető módon járhatja körbe az egész országot. A kiállítást az aktuális szűkös támogatási rendszerben csak saját költségen tudtuk megvalósítani. Igyekeztünk úgy összeállítani az anyagot, hogy az a különböző méretű és elosztású helyszíneken is elhelyezhető legyen.

A kiállításon túl, ami 2013-ban tizenegy helyszínre jut el, és valószínűleg a jövő évben is úton lesz, különböző pályázatokkal is készültünk. Egy rajzversenyt írtunk ki „Ha én felnőtt volnék” címmel, eredményhirdetése az író születésnapján, április 23-án (a Könyv napján) volt. A legjobbnak ítélt hetven rajzot a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban lehetett megtekinteni május második felében, vele együtt nyílt az Emlékkiállítás is.

A FSZEK szervezésében tizedik alkalommal szerveztek meseíró pályázatot, melynek beadási határideje szintén májusban volt. Az utolsó pályázatunk a színjátszó pályázat, melynek leadási határideje novemberben lesz. Ezeken kívül a Pesti Magyar Színház március végén mutatta be az Égigérő fű című darabot. Hogy a felnőttek se maradjanak ki az emlékévből, egy felolvasó estet szerveztünk a Katona József színházban Fullajtár Andrea és Horváth Lili előadásában, amely akkora sikert aratott, hogy az egyszerinek szánt program folytatását tervezzük.

Egy ettől eltérő hangulatú, de szintén felnőtteknek szánt Janikovszky est várja az érdeklődőket Július 17-én este a New York Művészpáholyban Gálvölgyi Jánossal, Ulmann Mónikával, Rigó Bélával és Horváth Lilivel. Év végére pedig egy kismonográfia megjelentetését tervezzük, melyet dr. Komáromi Gabriella ír.

- Hogyan viszonyul a vándorkiállítás az írói életműhöz? És az íróhoz mint magánemberhez?

Míg az éves rendezvények összetételét illetően gondoltunk a felnőtt olvasókra is, a vándorkiállítás anyagát a gyermekeknek írt könyvekből alakítottuk ki, tehát csak az életmű egy részét tartalmazza. Grafikai kivitelezésében, letisztultságában, humorában igyekeztünk visszaadni a szerző stílusát és írásainak hangulatát. Egy személyesebb hangvételre törekedtünk, így a korábbiakhoz képest itt láthatnak az íróról gyerekkori fotókat, az írógépét, ami végigkísérte pályafutását, beleolvashatnak kisiskolás kori naplórészleteibe, a kiállítást kísérő filmen pedig több interjúrészletet láthatnak vele.

A műveit még kevéssé ismerő gyermekek számára készült egy igazi klasszikussá vált „janikovszkys” mondatokat tartalmazó tabló, és olyan színpadi, illetve filmes adaptációkhoz kapcsolódó díszlet-maketteket, fotókat, bábokat állítottunk ki, amelyek könnyebben megközelíthetővé teszik munkásságát egy óvodás vagy kisiskolás számára is. A már említett filmbejátszáshoz pedig felhasználtuk az MTV által készített animációs adaptációk egyes részleteit: sok rövid jelenetet vágtunk be, ami szintén a kiállítás feldolgozásának egyszerűsítését célozza.

[img id=429736 instance=1 align=left img]- Ahogy Janikovszky szövegei közelebb hozzák a szülőket gyermekeikhez a közös olvasás során, úgy a rendezvény is összehozhatja a családokat a közös élmények segítségével.

Janikovszky Éva teljes gyerekirodalmi munkássága ezt a híd szerepet tölti be. Értelemszerűen azok a szülők és pedagógusok fogják elhozni a gyermekeket, akik maguk is ismerik, olvasták és szeretik a könyvekben rejlő, mindkét generáció számára saját nézőpontot tartalmazó, egyéni humorral írt szövegeket.

- Miért aktuálisak ma Janikovszky Éva művei?

Írásai a gyerek–szülő kapcsolatról és a köztük fennálló nézeteltérésekről szólnak. A kicsik nem gyűjthetnek gesztenyét az ágy alatt, és nem ehetnek csokit ebéd előtt, nem léphetnek pocsolyákba. A nagyok meg nem bömböltethetik a zenét, és nem mehetnek el bárkivel szórakozni, ezek a problémák mindig is voltak, vannak és lesznek. Belülről megélve zavaróak, kívülről mulatságosak. A szövegek olvasása során felnőtt és gyermek egyaránt magára ismerhet és elgondolkodhat a másik nézőpontján is.

Ha olvassuk a következő sorokat, egyértelmű, hogy bármikor íródhattak volna: „Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Vagy: „Énszerintem az élet elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én egész jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.” És: „Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.”

A humor és a téma aktualitása időtállóvá teszi e szövegeket, szívesen olvassák a szülők a gyerekeknek, mert önmaguk is szórakoznak. A stílus és a nyelvezet életszerű – nem bugyuta, mint a kortárs gyerekszerzők egy részének művei –, így azt látom, hogy könnyen azonosulnak vele a mai óvodások is. Ezt támasztja alá, hogy az általunk kiírt rajzversenyre több mint 1800 pályamű érkezett. Valamint az is, hogy az egyik szolnoki iskolás csoport a kiállítás meglátogatása után kivette a könyvtár teljes Janikovszky-könyv készletét. Természetesen ahhoz, hogy a következő generációk is olvassák, elengedhetetlen az életmű folyamatos ápolása, karbantartása, amiért a Móra Kiadó mindent elkövet.

- Milyen személyes élményei vannak az írónő művei és a kiállítás megszervezése kapcsán? Ha jól tudom, segédkezett a naplórészletek kiválogatásában is…

[img id=496026 instance=1 align=left img]Mindenekelőtt le kell szögeznem, én az a korosztály vagyok, aki ezeken a könyveken nőtt fel, tehát ez nekem szerelem volt és maradt. Miután én szerkeszthettem meg a www.janikovszkyeva.hu honlapot, volt egy nagyon felületes, de mégis átfogó képem Janikovszky Éva munkásságáról. Innen jött a rendezvény ötlete. A kiállítási anyag tartalmát is én állítottam össze, a tablók szövegeit Rigó Béla írta, a grafikai kivitelezést Kenderesi Attilának köszönhetjük.

Ez életem első kiállítás-szervezési kísérlete, ami nagy élményt jelentett a sok személyes anyag tanulmányozása miatt. Két óvodás gyerek anyukájaként és pedagógus végzettséggel rendelkezőként igyekeztem úgy válogatni, hogy egyszerre legyen tartalmas és szórakoztató, hogy a kisebbek ne elriadjanak, hanem kedvet kapjanak a kiállításokhoz és a Janikovszky-könyvekhez. Páratlanul szerencsésnek érzem magam, mert szinte naponta kapok pozitív visszajelzést, ami persze tudom, hogy Janikovszky Évának szól és nem nekem, de mégis örülök, hogy én szervezhettem meg a programsorozatot.

- Vannak további célok a hagyatékkal kapcsolatban? Esetleg egy állandó kiállítás létrehozása?

A hagyaték feldolgozása hatalmas munka: most kezdődött, a vége még nem látható. Egy állandó kiállítás létrehozásának ötlete már évekkel ezelőtt körvonalazódott az író fiában. Ennek megvalósítása ugyan még várat magára, de az elgondolás egyre erősebb körvonalakat ölt, így reméljük, hamarosan elkészülhet az is. Egyelőre örülünk a vándorkiállításnak, mert ennek segítségével sokak számára vihetjük közelebb azt az élményt, amit egy állandó helyszín nem adhat meg.

- Január végén indult útnak a vándorkiállítás, eddigi helyszínei Szolnok, Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Budapest, Székesfehérvár voltak, június 20-tól pedig Balatonalmádi, Kecskemét, Szombathely, Celldömölk következik; majd az évet Veszprémben zárja. Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy valószínűleg jövőre is folytatódik a programsorozat, sőt már az ország határain kívülről is kaptak felkérést.

Az érdeklődés nagyon élénk, mivel sok generáció nőtt fel ezeken az örökzöld témákat körbejáró történeteken. A szövegek pont annyira aktuálisak ma, mint harminc-negyven éve, amikor megíródtak. A kiállítás 2014-ben is úton lesz, januárban Balatonfüreden nyit, és az év folyamán még várják Paksra, Mosonmagyaróvárra, Pécsre, Tatára, Gödre, Százhalombattára és a budapesti Mesemúzeumba. Határon túlról pedig Szerbia, Szlovénia, Szlovákia érdeklődött. Pontos útiterv még nem alakult ki, de a tárlat sikerét látva azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a kiállítás még 2015-ben is úton lesz.

Következő kiemelt időpont:
2013. július 17. Est a New York Művészpáholyban Gálvölgyi Jánossal, Ulmann Mónikával, Rigó Bélával és Horváth Lilivel