A borzongató meséket mindenki szereti. Pláne, ha a borzongató történetnek a még borzongatóbb valóság az alapja! A Dyatlov-rejtély kiváló filmtéma lehetett volna, a Halálhegyen történt valós események önmagukban is felállítják az ember hátán a szőrt. Renny Harlin azonban nem elégedett meg ennyivel, és megpróbálta felturbózni a sztorit.
Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, 1959-ben, nem is olyan messze, csak itt a(z akkor még szomszédos) Szovjetunióban néhány egyetemista. Elhatározták, hogy elindulnak világot látni – kirándulnak egy nagyot a havas erdőben, az Urálban. Tapasztalt túrázók voltak, egy kis hó nekik meg se kottyant, felcsatolták a síléceiket, megitták a lélekmelegítőiket, pózoltak és fotózkodtak, ahogy azt már a fiatalok akkoriban is szokták, aztán nekivágtak. A táj gyönyörű volt, a hangulat jó, a fiúk és a lányok vidáman csúszkáltak a hóban, esténként letáboroztak, teát főztek, vicceket meséltek.
Aztán egyik éjszaka mind meghaltak. Máig sem tudni mitől. A sátrukat belülről hasították ki, ők szerteszéjjel szaladtak, holttesteiket a tábortól pár száz méterre találták meg, egymástól is távol. Ruha, a mínusz 18 fok ellenére nem nagyon volt rajtuk, sérüléseikkel kapcsolatban sok volt a furcsaság. Állítólag egy fa tövében próbáltak tüzet gyújtani néhányan, 900 méterre a tábortól – de visszatérni nem mertek vagy nem akartak, és ott fagytak meg helyben. A sok különös körülmény között volt néhány kifejezetten misztikus is: a helyi bennszülöttek (nyelvrokonaink, a manysik), a Halál hegyének nevezik a helyet ahol eltűntek, és a legendáikban sok haláleset és eltűnés kapcsolódik hozzá. Haláluk estéjén más túrázók a közelben furcsa fényjelenségeket láttak. A holttesteik pedig fura színűek voltak – és egyesek szerint a számuk sem stimmelt.
Mi okozta vajon a halálukat? Az alienek? A jeti? A KGB? A helyi sámánok? Vagy talán mégis a "hivatalos" magyarázat, a lavina az igaz? De akkor miért titkosították az eset jegyzőkönyveit? És miért halt meg autóbalesetben az újságíró (és mindenki más), aki úgy tűnt, kicsivel többet tud az esetről?
Ez eddig nem a film, és nem is mese: ez bizony a valóság. Konteók, összeesküvés-elméletek, elborult magyarázatok csíráztak már ki ebből a Dyatlov-esetből – és most egy film is.
Renny Harlin, a Die Hard 2, a Ford Fairlane meg a Cliffhanger rendezője vette kezelésbe a kínálkozó, különleges témát – aztán csinált belőle egy nem túl igényes tucathorrort. A rejtély maga önmagában is elég borzalmas és izgalmas lenne, de neki ez nem elég – a műfaj kliséit puffogtatva bevon még pár konteót, csak hogy biztosra menjen, beveti a már meglehetősen unalmas "talált kamera" trükköt, és az erőltetett logikai bakugrásokkal, az olcsó ijesztgetéssel, meg a suta párbeszédekkel jó alaposan hazavágja az ígéretes hangulattal induló filmet.
Néhány ifjú amerikai egyetemista indul el Dyatlovék nyomán, azzal, hogy dokumentumfilmet forgatnak az „emléktúráról” – ez eddig nem is olyan rossz. Megmagyarázza a folyamatos kézikamerázást, kiváló lehetőséget biztosít, hogy elmagyarázzák a rejtély minden ágát-bogát, és az amerikai fiatalok találkozása az Urál vadonjával és a posztszovjet állapotokkal nagyon hangulatos alapot adhatna. De ahogy halad előre, úgy "butul" a film – egyre kevésbé lehet azonosulni a szereplőkkel, egyre átlátszóbbak a trükkök, egyre gyengébb a logikai kohézió az egyes események között. Ne gondolja senki, hogy attól még, hogy nincs "hivatalos" magyarázat egy eseményre, bármilyen lazaságot megengedhet magának – sőt, mivel a film legvalószínűbb célközönsége éppen az, aki nagyon szeret az ilyen rejtélyes eseményeken rágódni, és csiszolni rajta az agyát, kérlelhetetlenül fognak lecsapni minden egyes résre a sztoriban.
Aki csak egy szimpla horrorfilmet szeretne megnézni, annak nem lesz gondja a Dyatlov-rejtély ezen megfilmesítésével. Egy szimpla kísértetház-variációnál azért szellemesebb darab – de aki rég várta már kedvenc összeesküvés-elméletének filmes verzióját, az bizony csalódottan fog távozni a moziból...
