Hullaszag

Az emberek időnként feltalálják a meleg vizet, például hogy milyen izgalmas lenne egy sorozatgyilkosos krimi, az áldozatok legyenek nők, sőt lányok, szinte gyerekek, a nyomozók legyenek ketten és legyenek minél inkább különbözőek. De az a helyzet, hogy ettől még a dolog akár működhet is. A Texas gyilkos földjén című filmben nincsenek A-listás nevek, viszont az év meglepetéseként sem fogja senki emlegetni. És hogy akkor miért nem középszer mégsem? Mert néha elég, ha csak a cicomát cseréljük a lényeg sablonvázán és mégis újat kapunk. Hogy van ez, ki érti, csuda dolog ez a művészet. Ami Canaan Mann thrillerje engem néha egyenest A bárányok hallgatnakra emlékeztetett, nem annyira a karakterek egymással szembeni felállását, mint inkább a fojtogató hangulatot illetően, de máskor meg a tavalyi év egyik szintén hol altató, hol vérfagyasztó remeke, a Winter's Bone ugrott be. Mert ami ezekben közös, tehát a jelen tárgyalt filmünket is ideértve, hogy megszellőztet egy olyan emberi brutalitást, aminek a szaga is felkavarja a gyomrunkat és percekig azon szorongunk, inkább ne mutassa meg, amiről úgyis tudjuk, hogy ott van. Néha azonban muszáj neki felrántani azt a bizonyos leplet, és akkor kicsit összerezzenünk, alapvetően viszont mégsem egy torture horror eszköztárával seftelő kis belezős szösszenet ez, hanem egy annál egy-két fokkal intelligensebb, kigondoltabb és árnyaltabb alkotás.

Kinek való vidék?

[img id=332151 instance=1 align=left img]A zsarupáros talán a legnagyobb kliséje a filmnek, szerintem e fölött megengedően szemet hunyhatunk, főleg, hogy kap szerepet a sztoriban megfelelően egyik is, másik is, illetve eleve az a tény, hogy ők külön utakon is járnak. A jófiúk kiléte tehát adott, s mivel rajtuk kívül az egész nyomorult város, vagy megye, vagy akármi is az az isten háta mögötti paraszt-gyülekezőhely, csupa rosszarcú és priuszos senkiházival van tele, a gyilkos kiléte tulajdonképpen pontosan úgy marad titok a végkifejletig, ahogy az egy magára valamit is adó krimiben szokás. Nyilván mindig van, aki már az ötödik percben megmondja, hogy "ő a gyilkos", és valamiért mindig mellettünk ül a moziban. Ami még izgalmas az egész történetben, a már említett környezet, ez az elátkozottnak tűnő vidék, ahol nem is jelent különösebb eseményt egy halott a sikátorban, vagy a határban egyedül bóklászó kiskorú iskolás lány, akinek az anyja otthon épp vendégeket fogad, hogy, hogy nem, mind férfi és mind hagy neki pénzt. Az ilyen sorsokat inkább a gengszter-rapperek szokták rímekbe szedni városi fekete negyedekben, de ez itt full vidék, Amerika egy képeslapra ritkábban helyezett csücske, ahol úgy tűnik a lakosság nagyobbik fele még a mai napig bír némi civilizációs deficittel. Hős kell-e az ilyeneknek vagy egyenest egy messiás? Esetleg egy az erő nyelvén beszélő sheriff a képregényekből? Végül csak egy New York-i buzgó rendőrnyomozót kapnak, aki képességei szerint igyekszik megmenti annyit lelket, amennyit bír.

Megnéztük, elfelejtjük

Tulajdonképpen ez is olyan film, aminek így utólag visszagondolva tűnnek csak fel a hibái, vagy inkább hiányosságai, de az meg nem ér. Mert hát milyen alapon mondhatnánk azt, hogy ezért vagy azért nem nyújt megfelelő kikapcsolódást, ha erre ott a moziszékben nem jöttünk rá? Az pedzegetni pedig hogy egy kimondott vagy kimondatlan szabályrendszernek mennyiben felel meg, nos, meglehetősen okoskodásnak tűnne. Azt mondjuk be kell látni, hogy a Texas gyilkos földjén nem mutat fel szinte semmi olyat, ami istenigazából kiemelné őt egy baromi sokszereplős kasztból, a tisztességesen összerakott, korrekten kivitelezett, de egyébként semmi extrát nem nyújtó, egynek-jó filmek sorából. Nincs benne egy zorall kis kézlefűrészelés a mocsárban, mint a Winter's Bone esetében, vagy olyan karakteres gonosz (vagy jófiú, vagy legalább egy gépjármű, bármi), akinek érdemes lenne farsangkor beöltözni – hogy maradjunk az elején említett két thrillernél. Meg lehet nézi, sőt érdemes, bajunk nem lesz belőle, de év végén semmilyen listára nem fogjuk feltenni.

Kinek ajánljuk?
- Sorozatgyilkosos krimik kedvelőinek.
- Akinek a velencei jelölés épp elég, hogy felkeltse az érdeklődését.
- Aki hozzám hasonlóan csak a felénél jött rá, hogy ez nem is a Javier Bardem.

Kinek nem?
- Disney-sen derűs lelkű gimis lányoknak.
- Aki úgy van vele, ha már folyik a vér, hát patakokban folyjon.
- Aki már csak a kuriózumokat nézi meg.

6/10