Egy fehér fiú és egy fekete lány. Huszonévesek, Genfben. Megtanultak szeretkezni, aztán összeházasodtak. Jónás, a fiú, filmes. Lilla, a lány, szerető. A kétezredik évben, egy nyugat-európai nagyvárosban. Élet, gondolat és művészet: merre kellene menni, mit is kellene csinálni? A lakás, ahol élnek, a szükséges tér, mint ahogyan maga a város is. Bármikor el lehet szabadulni, mondom, el lehet szabadulni. Genftől-Marseilleig, ahol Anziano az öreg filmes van. Éppen. A nem létező generáció rontást hozó bölcs mumusa. Vonatutak, oda s vissza. Szavanként zakatolva. Merthogy mára csak a szemét maradt, meg a szerelem. A celluloidszalagok méltósága elenyészik, csak a digitáliák minimál binárisai maradnak kompaktan. Meg a bor és a barátok. Mindig adódik valami új. Meg az akciók a városban. Meg a játék a tűzzel. Meg a párolt marha. És így tovább.
Egy 1975-ös film Alain Tannertől: Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves. Kihagyhatatlan játék, belepillantani, hogy mi is lett (lesz). Egy 1999-es film: Jónás és Lilla. Egy kapcsolat a múlthoz, a születéshez, a bizonyos nem létező generációkhoz. Akiknek fel lehet tenni a kérdéseket. Hogy mivégre ez az egész? Itt most kezdődik, vagy befejeződik valami?
A fekete lány és a fehér fiú, hiába élnek a kozmopolita Európa fészkében, két elválaszthatatlanul ellentétes világ megtestesítői, a kirekesztő és hulladéktermelő civilizáció közepén. Lilla az ős-nő, a mély és buja szellem. Jónás az én-férfi, az alkotni akaró. Kettejük kapcsolata a szépség, vagy legalább annak a gondolata. A szerelem, a szeretkezés: amikor minden felolvadhat. Az én-férfi belátja hogy az életeszencia éltető odőrje az ős-nő lába között van. Ami az övé. Tisztán az övé: a legbelső zárt kör. Innen indul mindenkihez és ide tér vissza mindig. Mert az utak csak egyedül járhatók be, a találkozások csak egyedül élhetők meg. Az összeegyeztethetőség keresése a világ szövedékei közt. Hogyan érthető meg egyszerre az ökológiai katasztrófa mibenléte, Schopenhauer filozófiája, a Sony MiniDV egyszerűsége, és a párolt marha élvetegsége? "A művészethez nem kell zsír és tojás, csak tűz és serpenyő." Valahogy így.
Ahogy a film is pereg. Kissé kaotikus, de lassú ritmusban, nélkülözve a kérlelhetetlen logikát, a dialógusok és történések nyomán halkan lépdelve. Belátva, hogy szükségtelen magyarázható szintéziseket alkotni, a bekövetkező harmónia a lehetséges út. Valahogy úgy.
Jónás és Lilla egy pusztuló, talán-születő világ emberpárja. Nem az első, de nem is az utolsó. Ebből a jóféle, esendő fajtából. Aki filmet is készít.
