Jurassic Park 3.

Aki a gyíkok miatt (is) jár moziba, annak valószínűleg hatalmas kielégülés lesz ez a film. Dinoszauruszból ennyit, ilyen élethűen még biztosan nem lehetett látni, ráadásul az első tekercsen még ugyan nem, de a többi négyen végig riogatják a szereplőket, és rajtuk keresztül a nagyérdeműt. Van most nagyobb és vérengzőbb, mint a Tyrannosaurus (állítólag Spinosaurus a neve, és az egyetlen ismert példány maradványai a háború alatt megsemmisültek, úgyhogy a hitelesség esetleg itt némi csorbát szenvedett, de ugye kellett egy méltó ellenfél), a Velociraptorok még sokkal okosabbak, és végre közelebbről is megismerkedhetünk repülő hüllő-típusokkal is, amik nem kevésbé kellemetlen ellenfelek, mint tekintélyesebb társaik.

Az egész úgy kezdődött, hogy Dr. Grant-nek megint elfogyott a pénze, és új asszisztense unszolására elfogadott egy később végzetesnek bizonyult vacsorameghívást. Az említett vacsorát egy kalandőrült milliomos házaspár fizette, étkezés közben pedig felkérték Dr. Grant-et, ugyan kísérje már el őket egy sétarepülésre az előző rész óta tiltott övezetnek minősülő Sorna sziget fölé. Jelentős meggyőző erővel bírt a jó doktorra az a biankó csekk, amivel a házaspár igyekezett hozzájárulni kutatásaihoz. A helyszínhez érve aztán kiderül, nem kifejezetten a repülés, de inkább a leszállás szerepelt a konkrét tervek között, aminek egy elveszett kissrác az elsődleges oka, meg aztán milliók se nagyon vannak, csak "Kirby Csempe és Fürdőszoba". A végére aztán a társaságnak a fele életben marad és meg is menekül, és a tudomány is gazdagabb lesz néhány első kézből származó tapasztalattal.

A három rész közül kétségkívül ennek a története a legsilányabb, olyan mértékben gyönge, hogy ha nem volnának a gyíkok, vagy csak eggyel is kevesebb lenne, az egész menthetetlenül posványos, mély unalomba fulladna. Ennek egyik és legfontosabb oka az lehet, hogy a guru, Michael Crichton már egyáltalán nem működött közre a harmadik epizód készítésében. Úgy tűnik, a mérhetetlen trükkáradat közepette egyszerűen nem maradt pénz sztárokra, a trükkmestereken kívül mindenki zöldfülű vagy legalábbis másodvonalbeli, beleértve forgatókönyvírót, operatőrt, rendezőt, színészt, zeneszerzőt, satöbbi.