Ragályi Elemér filmje megtörtént esetre alapoz, Pusoma Dénes kálváriájának históriája. Ártatlanul ítélték el egy gyilkossági ügyben, s még csak nem is a koholt vádak miatt jutott a siralomházba, hanem önön tudatlansága, kiszolgáltatottsága és naivitása révén.
Egy eldugott vidéki falucskában meggyilkolnak egy idős embert, a gyanú a fiatal, alkalmi munkákból élő roma fiatalemberre terelődik. Van mitől tartania. Az előítéletektől, az emberi rosszindulattól, a gyávaságtól és a túlzott hivatástudattól. Az őt kihallgató két rendőrnyomozó már kész tényekkel, előre felállított tézisekkel kezd a nyomozáshoz, s bár van az ügy során néhány zavaró, oda nem illő tény, ők mégis azt hiszik, amit hinni akarnak. Persze Suha Dénes sem az előre megfontoltságáról híres, sokszor összevissza beszél, önmagának ellent mond, és mélységesen meg van győződve arról, hogy ártatlansága előbb-utóbb kiderül. Az igazságra azonban csak utóbb derül fény, két és fél év után véletlenül jönnek rá a valódi gyilkos személyére. A fiatalembert kiengedik, de élete addigra gyökeresen megváltozott. Elveszítette édesanyját, önbecsülését és becsületét. Nincs többé helye a kis faluban, aki egyszer gyilkossági ügybe keveredik, soha nem mossa le magáról ezt a szennyet. Kerülik, elküldik, jó szóra többé nem számíthat. Végső elkeseredésében uzsorásokkal is kapcsolatba kerül, számára nincs többé visszaút.
Egy szerencsétlen ember szerencsétlen története. Véletlenek súlyos összjátéka, hanyagság és naivság furcsa egyvelege. Érdekes történet, melyet az operatőri játék tökéletesen kiegészít. Nem véletlen, Ragályi Elemér mindig is értett a képi meséléshez. Előző - rendezőként jegyezett - filmjéhez hasonlóan ismét az elesettek és kilátástalan életek felé fordul, de míg a Csudafilmben jut a főszereplőnek feloldozás, Suha Dénes számára nincs megváltás. Épp ebben rejlik a film ereje, nem hasonlatos az előző alkotás negédes befejezéséhez, itt a rendező végképp a realitás talaján marad. Ez a feloldozása Ragályi Elemérnek. Olyan alkotást készített, mely méltó hozzá, arra koncentrált, ami igazán mozgatja fantáziáját, s amit nem sikerült tökéletesen elmesélnie a Csudafilmben, azt itt kifogástalanul sikerült. Alkotói könnyedség jellemzi a filmet, gyönyörű képekben meséli el ezt a tragikus történetet, ezzel állítva párhuzamba és szembe valóságot és művészetet. Színesben forgatott munkája hatásában olyan, mintha fekete-fehér lenne, játékfilmje hatásában olyan, mintha dokumentumfilm lenne. Profi módon játszik a rendelkezésére álló eszközökkel, remekül használja színészeit, szépen meséli el a történetet. A téma az igazi ereje ennek a filmnek.
