Dicsérendő vállalkozás

Az elején le kell szögeznünk, Gráner József vállalása két szempontból is mindenképpen értékelendő: egyrészt, hogy saját fejlesztésű háromdimenziós technikával próbálkozik itthon, másrészt, mert mindezt az idehaza mostohán kezelt tudományos-ismeretterjesztő filmek területén teszi. (Idetartozik, hogy éppen ezen a hétvégén, szeptember 21-25-e között tartják Magyarország egyetlen tudományos filmes rendezvényét Szolnokon, a Nemzetközi Tudományos Filmfesztivált. Szívből szorítunk a sikerért.)

A nagykanizsai filmes-vállalkozó készítette el tavaly az első magyar térdimenziós mozinak számító A csodálatos univerzum című, hasonló műfajú filmet, majd az idén tavasszal az Autócsodák című dokumentum-mozit, A kék bolygó 3D így tulajdonképpen a harmadik, filmszínházakba kerülő 3D-és produkciója.

Minden, ami Föld

[img id=312398 instance=1 align=left img]A kék bolygó 3D főképpen számítógépes animációkkal és ábrázolásokkal – amiket élőképes felvételekkel vegyít – a földtani és csillagászati ismeretektől kiindulva a légköri és időjárási tudnivalókon át az energiatudomány sokszínű spektrumáig jut el. A film témájául tűzi, hogy a Nap, a Hold, a Föld, a mágneses mező, a sarki fény, a műholdak, az évszakok, az atomszféra, az aszteroidák, a pangea (az ősi szuperkontinens), a földrengések, a vulkánok, az El Niño-jelenség, a globális felmelegedés, a felhők, a tornádók, a ciklonok, a szökőárak, a hő-, vízi- és atomerőművek, a hőszivattyúk, a napelemek és napkollektorok, a szélturbinák, a bioszféra, a növények, az állatok, a zöld gondolatok kapcsán ismereteket terjesszen. A felsorolásból is nyilvánvaló, hogy szűk egy órában ezt a sokaságot csak kutyafuttában, kisiskolásokat kielégítő oktatómodorban lehetséges megcselekedni.

A kevesebb: több

Nem véletlenül, Gráner olyan, mint egy mohó gyermek: bármi, ami a planétánkról eszébe ötlik, a filmjébe igyekszik illeszteni. Erre mondják: a kevesebb több. Az információk túlzsúfoltsága elbágyasztja a nézőt, majd érdektelenné is teszi, pláne, hogy ennyi mindent jó képekkel képtelenség megfelelően közvetíteni. Akárha lexikont kapnánk le a polcról, sorjáznak az adatok, és ha ugyan nem is ábécé sorrendben, de szerkesztetlenül dől a tudnivaló, ami, valljuk be, száraz, unalmas és befogadhatatlan egy idő után.

A csapatmunka hiánya visszaüt

Gyakorta úgy van az ember, hogy az a biztos, az elvégzett, amit önmaga elvégez. Egyedüliség azonban kétélű. Egy film esetében különösen az – vagy azzá válhat. Gráner József egy személyben végzi a rendezői, forgatókönyvírói, operatőri, vágói és produceri munkát, amit értelmezhetünk akár személyességként, amikor is alkotása személyes hitvallás a választott témája apropóján. De érzésünk szerint ebben szerepet játszhatott a pénzszűke, tudjuk jól, milyen nehéz anyagi helyzetben van a magyar filmgyártás, a tudományos-ismeretterjesztő filmek készítése meg különösen. Azonban abban biztosak vagyunk, szükségeltetett volna egy (szakmai) forgatókönyvíró, vagy olyan szaktárs, aki nem a Földünkkel kapcsolatos tudományos kérdésekben jártas, hanem a filmkészítésben. Így például nem került volna olyan esetlenül egymás mellé a szökőár-jelenség kérdésének (gyorstalpalós) boncolása és a hőerőművek ügye.

Avittság – és misszió

[img id=312393 instance=1 align=left img]A képi élménnyel a lehetőségekhez képest nagy problémánk nincs, gondok a túlhalmozás, a szerkesztetlenség és a tagadhatatlan régimódiság kapcsán mutatkoznak (ennek „aprósága” a rossz kísérőzene-választás). Ma már a mozikban más nyelven és módon beszélnek, informálnak és ábrázolnak, lendületesen, a dokumentumanyagok kapcsán is valamiféle játékfilmes sodrással – ez olyan alaphelyzet, amihez alkalmazkodni kell –, hazai vonatkozásban Török Zoltán Kollányi Ágoston-díjas természetfilmjét, Vad Magyarország – A vizek birodalmát említhetnénk, ami magyar-német koprodukcióban készült (nyilván, több pénzből).
A kék bolygó 3D részéről szimpatikus, hogy (példának okáért) nem csak Kínában rögzített földrengés-képekkel operál, hanem a tágan értelmezett ökológia magyarországi felvételeit is a filmbe fűzi, mondjuk, a paksi atomerőműről.

A film – bár szerintünk a televíziós műsorkínálatban találná meg a helyét, ám a háromdimenziós technika miatt célja a filmszínházak elérése – Gráner két korábbi munkájához hasonlóan a készítő speciális vetítőgépeinek utaztatásával olyan mozikban is látható lesz, amelyek még nem rendelkeznek valamilyen 3D-és rendszerrel (a bemutató után a tervek szerint majd’ húsz helyen vetítik a filmet, az év végére pedig ennek köszönhetően mintegy negyven mozi tűzi a műsorára). Ez a fajta országjáró misszió szintén szimpatikus, hiszen számos olyan településen találkozhatnak a nézők a modern mozi-technológiával, ahol amúgy ezt nélkülözniük kell. Az iskolai tananyagos hatást gyakorló film, érzésünk szerint, a kisebb és nagyobb tanulók, illetve a korosabb felnőttek (nyugdíjasok) matiné-előadásain találja meg a közönségét. Ez azért mindenképpen komoly nézőtábort jelent. Ahogyan Gráner az MTI-nek nyilatkozta: a korábbi két térhatású filmjének az elmúlt esztendő alatt több mint húszezer látogatója volt a hazai mozikban, A csodálatos univerzum a budapesti Planetáriumban folyamatosan műsoron szerepel, és az előző két filmje ma már a kábeltelevíziók kínálatába is bekerült. Ennek őszintén örülünk, különösképpen, hogy mindent összegezve úgy látjuk, A kék bolygó 3D is elsősorban ezekre a helyekre való.

Kinek ajánljuk?
- Aki képes ötvenpercnyi információáradat feldolgozására – és még emlékezni is fog rá.
- A bolygónkért aggódó laikusoknak.
- Lexikonok szerelmeseinek.

Kinek nem?
- Aki azt várja el egy tudományos-ismeretterjesztő filmtől, hogy mélyüljön el a témájában
- Aki nem néz mást, csak játékfilmeket
- Tizennyolc és ötven év közötti mozistáknak

5/10