Kelepce

Gwen és Eddie két nagy amerikai mozisztár, ok a főszereplői az Amerika kedvencei című, 103 perces, új filmnek. A történet szerint Gwen és Eddie szerelmesek, és ahogy ez a valóságban is van, címlapszereplői minden magazinnak. És akkor Gwen megcsalja Eddie-t, és akkor Eddie kiborul, és a gonosz Gwen meg tovább ragyog. Ám nem szabadulhatnak egymástól, mert legújabb szuperfilmjük éppen bemutató elátt áll. El kell kezdeni a sajtókampányt. Beindul a gépezet. És akkor Eddie és Gwen kénytelen együtt nekivágni az utazásoknak, szériainterjúknak, és akkor megjelenik a történetben Julia Roberts Gwen nővéreként, aki amolyan csúf kis békaként kíséri és gyámolítja húgát. És akkor egy éjszaka Eddie szerelemtől űzve beles Gwen luxuslakosztályának luxuskertjébe, de éppen amikor megpillantja a kedvest, egy óriás kaktuszba botlik, és akkor a kaktusz tüskéi az ágyékába állnak bele, és Eddie üvöltve kell hogy megszabaduljon tőlük. És akkor látják mindezt a luxusőrök, és megzsarolják a PR-stábot, hogy közzéteszik, hogy látták a sztárt önkielégíteni éjszaka volt szerelme ligeteiben. És aztán ez is megoldódik, és Julia Roberts jótékonykodik tovább türelmesen, a sajtó meg falja a sztárokat, ők meg hazudoznak és alakoskodnak.

És itt elhagytuk a termet. A film megközelítőleg a 67. percében járhatott. Vissza volt még csaknem 36 perc. Elnézést kérek olvasóimtól, de egyszerűen képtelenség volt tovább nézni a nagy sztárok őrjöngő ripacsériáját és Joe Roth rendező közhelyes ötleteit. Az Amerika kedvencei nem rossz film, hanem egyszerűen nem film. Nincs benne munka és szellem. Az egész nem több egy hevenyészetten felvázolt ötletsornál. Ilyesmit rendesebb filmiskolákban magától értetődően dobnak vissza kidolgozásra, esetleg a rendező mellé rendelnek egy élenjáró dramaturghallgatót is. Az Amerika kedvencei lusta és kedvetlen, ráadásul még cinikus is, mert azt gondolja, hogy az ismert nevek, Catherina Zeta-Jones, Billy Crystal, Julia Roberts, John Cusack, elviszik majd a hátukon a produkciót. Pedig a történetből lehetett volna egy erős, szatirikus és lendületes filmet csinálni. Olyat, amelyik leleplezi a sztárparádét, hüledezve, talán még szeretettel is, bennfentesen csöpögtetve az információkat. Lehetett volna az egészből valami, ami legalább egyetlen csíráját hordozza a filmkészítés erényeinek. Mondjuk lehetett volna az egészben egyetlen árva gondolat, némi erőfeszítés. Szenvedélyes irónia. Tágasság, szellemes poénok. Mindennek semmi nyoma. Ennek ellenére az Amerika kedvencei körbeutazza a világot, ellátja nyersanyaggal a multiplexeket, és lám, kritikákat is generál. Besétáltam a csapdába, kedves olvasóim. Tévedésemet tekintsék jószolgálati cselekedetnek. Vegyük úgy, hogy Önökért tettem mindezt, és most erőteljesen lebeszélem Önöket az Amerika kedvencei című alkotásról. Legyenek gyanakvóbbak, és járjanak több szerencsével!