Készült egy alulértékelt sci-fi a 70-es években, ami megelőzte a korát

A Silent Running aktuálisabb, mint valaha.

Az 1960-as évektől kezdve egyre jobban foglalkoztatta a nyugati világot a környezetszennyezés bolygónkra gyakorolt hatása. Ezek az aggodalmak gyakran megjelentek a korabeli filmekben, a sci-fi pedig ideális műfajként szolgált annak feltárására, hogy milyen világ várhat ránk, ha az ipar továbbra is pusztítja a természetet. Az egyik legjobb és legkorábbi sci-fi a témában a Néma futás (Silent Running), amelyben az elképzelt jövő sokkal valószínűbbnek tűnik most, mint az 1972-es premier idején.

Ez a film volt Douglas Trumbull, a 2001: Űrodüsszeia és Az Androméda-törzs speciális effektesének első rendezése. A történet középpontjában egy Freman Lowell nevű asztro-ökológus (Bruce Dern) áll, aki parancsot kap a Földről, hogy azonnal pusztítsa el a bolygó megmaradt növényvilágát rejtő űrhajó üvegházát. Lowell azonban fellázad, nem teljesíti az utasítást, inkább a fedélzeten tartózkodó, barátságos kis androidok, Huey, Dewey és Louie segítségével maga gondozza tovább az Édenkertre emlékeztető növényvilágot.

A film sajátos ökonézőpontja már az első félórában megnyilvánul. Míg Lowell egy virágoskertet gondoz, bajtársai, John, Marty és Andy érzéketlenül átgázolnak a növényeken űrjáróikkal. Később a vacsoránál Lowell sárgadinnyét majszol, míg John, Marty és Andy szervetlen ételeket esznek. Lowell társai nem bírják elviselni a friss gyümölcs illatát, mivel hozzászoktak a mesterségesen feldolgozott ételekhez. Azt sem értik, hogy Lowell miért akarja olyan megszállottan visszahozni a Földre az élővilágot, tekintve, hogy az emberek a teljes foglalkoztatásnak köszönhetően elég boldogok otthon. Valójában ők maguk is alig várják, hogy visszatérhessenek a Földre, de Lowell szerint egy természet nélküli világban nem érdemes élni.

Ez a dilemma hamarosan a gyakorlatban is felmerül, mert a vállalattól az az utasítás érkezik, hogy a legénységnek vissza kell adnia a hajót kereskedelmi célokra, és mindent el kell pusztítaniuk a fedélzeten. Ugyanazok a profitorientált ösztönzők, amelyek a Föld ökológiáját tönkretették, most azzal fenyegetnek, hogy teljesen eltörlik azt. Ahelyett, hogy hagyná a növényeket elpusztulni, Lowell megöli a társait, és műszaki hibára hivatkozva még mélyebbre hatol az űrbe a hajóval. Ez azonban egy újabb egzisztenciális kérdéshez vezet: érdemes-e a természet csodáival teli világban élni, ha nincs senki más, akivel megoszthatnánk azokat?

Forrás: Universal Pictures

 

Mindössze félóra telik el a filmből, mire a Steven Bochco, Derek Washburn és Michael Cimino (A szarvasvadász) által írt forgatókönyv lényegében egyszemélyes előadássá válik. Lowell újraprogramozza Huey-t, Dewey-t és Louie-t, hogy kártyázzanak vele és segítsenek a kert gondozásában, de az emberi kapcsolatokat nem tudják pótolni. Még a kert is megsínyli a partizánakcióját, mivel a fák kezdenek elpusztulni a napfény hiánya miatt. A fináléban, amikor egy másik hajó végre megtalálja őt, Lowell felrobbantja magát, és Dewey-ra bízza a kert gondozását, miután előáll azzal az ötlettel, hogy óriáslámpák segítségével reprodukálja a napsugarakat. A film tanulsága szerint a bolygó túlélése végül is túl nagy teher egyetlen ember számára.

A tudományos-fantasztikus irodalmat régóta használják arra, hogy elrettentő történeteket meséljenek a Föld túléléséről, mivel az ipar növekedése a természeti erőforrások kimerüléséhez vezet. A Néma futás, mint a korát megelőző disztópikus jövőfilm, hatással volt többek közt a Zöld szójára, amelyben a túlnépesedés tömeges éhezéshez és az élelem borzalmas alternatívájához vezetett. A Szárnyas fejvadászt is alighanem megihlette, hiszen Ridley Scott filmje is egy olyan társadalmat ábrázol, ahol a városi terjeszkedés elpusztított minden erdőt.

Forrás: Universal Pictures

 

Még a Csillagok háborújára is hatással volt, a Bruce Dern alakította főhős robotsegédje ugyanis R2-D2 kiköpött mása – és a Star Wars dizájnere, Ralph McQuarrie állítólag tényleg innen kölcsönözte a bájos robot külsejét. Lucas szerződtette az Egy új remény stábjába John Dykstrát is, aki a Néma futás vizuális effektjein dolgozott, és aki a Star Warsért később Oscar-díjat kapott.

Amikor a Néma futást 1972-ben bemutatták, a film jövőképe sci-fibe illőnek hatott. Most, hogy az éghajlatváltozás veszélye egyre fenyegetőbbé vált, a jóslatai már nem tűnnek annyira a valóságtól elrugaszkodottnak. A 21. században a klímaaktivizmus egyre hangsúlyosabbá vált, és ahogyan a filmben a vállalati profithajhászás zárójelbe tette az ökológiai aggályokat, úgy ez a folyamat lezajlik a mi világunkban is. Mégis, ahogy a Néma futás is világossá teszi, érdemes egy olyan világért küzdeni, amelyben a természet túlélhet és gyarapodhat.

Via: Collider