Azt hiszem, igencsak elcsodálkoznánk, ha arra kérnének minket, hogy soroljuk fel olimpiai bajnokainkat. Nem is az összeset, csak az aranyérmesek közül legalább mondjuk harmincat. Az ezüstökről és a bronzokról akkor még nem is beszéltünk.
[img id=409487 instance=1 align=left img]Egy átlagember vagy mai fiatal nagy valószínűséggel az elmúlt két-három évtized alakjaira emlékezne. Nyilván elhangzana Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, a kajakozó lányok és fiúk neve, meg a vízilabda-csapat.
És a többiek? Vajon a régmúlt évek bajnokaira ki emlékszik ma? Tudjuk-e ki volt Halmay Zoltán, Parti János, Gyarmati Olga vagy Kabos Endre? Néhány sportrajongón kívül bizonyára kevesen.
Amikor kezembe került a Helikon Kiadó kártyasorozatának legújabb darabja, ezzel a felismeréssel szembesültem.
Azt hinnénk, a legnagyobb sportdicsőség megmarad mindörökre, de úgy tűnik, az utókor mégis feledékeny.
Nézem az arcképeket, olvasom a pályafutásokat, melyekről szándékosan hagyták le a neveket a játék miatt, és szégyellem magam. Itt van a kezemben 100 olimpiai arany birtokosának arc-és pályaképe, mégsem tudok nevet csatolni hozzájuk, sokukat most látom először, a mellékelt füzetre van szükségem ahhoz, hogy fel- és megismerjem őket. Ha játszanom kellene a paklival, csúfos vereséget szenvednék biztosan.
[img id=409488 instance=1 align=left img]Merthogy ez egy kártya, kívülről ránézésre olyan, mint a többi játék, amellyel péntek este korsó sör mellett verjük az asztalt. Egy sima játékhoz használt kártyacsomagnál azonban sokkal több az értéke. Nem csupán ábrák sora, hanem tudást képvisel. 100 kiváló sportolónkat mutatja be.
Persze, ma már könnyedén, pár kattintással elérhetjük olimpiai bajnokaink névsorát, életrajzát, arcképét, pályafutását az interneten, éppen ezért nem is az a célja, hogy egyiket a másik után végiglapozva szívjuk magunkba az adatokat – bár ez sem utolsó időtöltés, kipróbáltam.
Ám a kártyacsomag szerepe, jótéteménye leginkább abban áll, hogy e lapokat játékba hozva, úgymond szórakozva szerezzünk ismereteket. Különösen a fiatalabb korosztály számára lehet élvezetes, de a középkorúak vagy az idősebb korosztály részére is izgalmas, amint játék közben tanuljuk újra (vagy meg) azokat a neveket, amelyeket elméletileg ismernünk illene.
Gondoljuk csak végig: négy évente minden olimpia után hatalmas ovációval köszöntjük itthon bajnokainkat. Hetekig másról sem szól a média, mint róluk. Hősöknek tekintjük őket. Aztán az évek elrohannak és szép lassan megfeledkezuünk róluk.
Lefogadom, ha egy villamoson vagy autóbuszon megpillantanánk például a ma 74 éves Török Gyulát, aki Rómában 1960-ban szerzett aranyérmet ökölvívásban, vagy Wladár Sándort, aki 1980-ban moszkvai bajnok úszó lett, nem ismernénk fel. Miközben náluk kevésbé jelentős, vagy egyenesen jelentéktelen celebsztárokat ezer méterről is kiszúrunk a tömegből. Jól van ez így? Nem hiszem.
[img id=409489 instance=1 align=left img]A sportolóknak van néhány évtizedük, amikor aktívan művelik a varázslatot, ünnepeljük őket, aztán búcsút mondanak a pályának.
Legtöbbjük, a sikernek, héroszi státuszának köszönhetően megtalálja helyét a sporton kívüli világban is, de talán nem is sejtjük, mennyi szomorúság és kudarc, sőt tragikus sors marad az aranyérmek után, ha nem pont úgy alakul az életük, mint tervezték. Meg kellene becsülnünk őket – és legalább emlékezni a nagy pillanatokra.
Tegnap még a vállunkon vittük haza Csollány Szilvesztert, Kovács Antalt és Kiss Balázst. Kik voltak ők? Mit tudunk róluk ma? Ki volt Gerevich Aladár, Korondi Margit vagy Csík Ferenc?
Bár összesen közel 300 sportolónk büszkélkedhet az olimpiai bajnok címmel, első lépésként itt és most elég, ha közülük 100-at megismerünk e kártyacsomag segítségével.
(A képeken: Egerszegi Krisztina és Gerevich Aladár)
