Laura/Mihály

A tíz éves Laure e Tomboy című film fő- és címszereplője, aki röviddel új lakóhelyükre költözésük után Michaelként próbál beilleszkedni a lakótelep gyerekseregébe. Tulajdonképpen semmi különös, semmi extrém nincs benne és családjában, amit efféle eseteket látva, mi kívülállók hajlamosak vagyunk azonnal feltételezni. Tökéletesen normális a család, apuka helyes, amolyan jó pasi, dolgozik, utána haza megy, játszik a gyerekekkel, ilyenek. Anyuka a harmadik jövevény érkezését várja, amelyik a film végére meg is érkezik – ez nem spoiler, a film cselekményében ez az amúgy örvendetes tény nem játszik jelentős szerepet. És van két gyerek, akik már megjöttek régebben: Jeanne, az öt és fél éves hölgyemény, óriási loknis hajzattal és incselkedő lencsibaba szemekkel, valamint Laure, aki rövid, fiús hajával, még nem gömbölyödő női jegyeivel, bő bermudában, tornacipőben és atlétában akár fiúnak is tűnhet. A család lányként kezeli, ő azonban belül azt szeretné, ha fiú lenne. Ennek érdekében meg is tesz mindent. Michaelként mutatkozik be a telep "galerijének", focizik, gólt lő, esik-kel, köpköd és verekszik is, ha úgy adódik, akár a többi fiú. Amikor fürdeni mennek, gyurmából gyúrt műkukival tömi ki a fürdőgatyáját, hogy ne tűnjön ki a fiúk közül, ha pisilni kell, mindig adódik valami sürgős dolog, ami miatt feltűnés nélkül elvonulhat. Még szende szerelem is bimbózik közte és a szomszéd lány, Lisa között. Jellemző módon, egy hősies, kishúga védelmében kitört verekedés leplezi le Laure/Michaelt, amit ő nyert meg. A vesztes kissrác anyukájához szalad, aki viszont azonnal Laure/Michael anyukájának tesz szemrehányást – aki azonban természetesen nem is hallott még Michael nevű fiáról, hiszen ő csak Laure-t ismeri. Nehéz napok következnek, még az eddigieknél is nehezebbek, melyeket azonban a film rendezője, Céline Sciamma üde optimizmussal és a boldog jövőbe vetett hittel tár a nézők elé.

Nincs dráma

[img id=320801 instance=1 align=left img]Az eddigiekből is látszik, hogy Laure esete nem éppen egyszerű eset, sőt, toleráns kívülállóként akár elborzasztónak is tűnhet, főleg a mi szexuális másságot nem éppen elfogadó társadalmunkból nézve. Anélkül, hogy laikus lévén bármiféle szexuál-lélektani elemzésbe belemennék, annyi nyilvánvalóan lejön a filmből, hogy Laure számára a "fiúnak lenni"-játék nem játék. Egész egyszerűen, ő úgy érzi magát jól. Belülről valószínűleg fiú, így nagyobb problémát jelent számára saját külsődleges lányságának elrejtése, mint önmagának elfogadtatása a fiúkkal. Amúgy tényleg tökéletesen normális gyerek. Még odakint, a "galeriben" is, de családi körben mindenképpen. Óvja-védi kistestvérét, játszik vele, de szüleivel is kifejezetten meghitt a viszonya. Nagy titkának leleplezése lehetne dráma, közhelyes, oktondi megfogalmazásban nyilván az is lenne, fekete-fehérben, raszteresen, komoran; azonban Sciamma (nyilvánvalóan igaz) meséjében nincsen semmi dráma. Legalábbis, semmi olyasmi, amin ne lehetne néhány könnycsepp elvesztése árán túllépni. (Talán csak az anyuka reakcióján lehetne vitatkozni…) A Tomboy minden egyes kockája, jelenete, együtt és külön-külön is azt sugallja, hogy nincs Laure történetében semmi különös, a természet játszik vele furcsa játékot csupán, amivel együtt lehet élni, akár még boldogan is.

Egyszerű, tiszta és nagyon pozitív

A film bővelkedik megejtően tiszta, meghitt, intim pillanatokban, 80 %-ban mintha egy professzionális körülmények között felvett családi videót néznénk. Nincsenek kínosan erőltetett, hazug pillanatok, minden magától értetődő, természetes és görcsnélküli. Az elképesztő magabiztossággal és önazonos lazasággal (nyilván nagyjából önmagukat) játszó gyerekszereplők mellett nagyon hitelesek a felnőttek is. Mintha ott sem lenne a kamera, a stáb és a többi, filmfelvételnél szokásos hercehurca. Sciamma sem úgy mesél, mintha történetet mesélne, hanem mintha meglesne egy családot. A filmbéli dramaturgia mintha az élet menetéből kivágott szekvencia lenne, nem az író-rendező írta-rendezte így – ennek eredménye, hogy a film nem hat filmnek, hanem inkább valami természetes folyamat pillanatfelvételének. Sciamma nem véletlenül nyert egy csomó díjat szerte a világon különféle gay és leszbikus filmfesztiválokon, a Tomboy mondanivalója is az, mint amit a meleg-mozgalmak hangsúlyoznak: Tudd meg, hogy ki vagy igazából, és légy rá büszke! A filmben látott tiszta tekintetek erőt adhatnak annak, aki esetleg éppen önmagát marcangolja, mert érzi, tudja, sőt akár látja, hogy nem olyan, mint amilyennek a többség elvárja.

Kinek ajánljuk?
- Leendő, aktív és inaktív pedagógusoknak, pszichológusoknak.
- A témában érintett szülőknek, gyermekeknek.
- Fújolóknak, hörgőknek és dobálóknak, okulásképpen, hátha hat rájuk.

Kinek nem?
- Fújolóknak, hörgőknek és dobálóknak, ha rájuk már semmi sem hat.
- Akik idegbajt kapnak, ha gyermeki sivalkodást hallanak.
- Akik még a saját családi videóikat is gyűlölik.

8/10