A rettegés mindannyiunk sajátja. Rettegés a sötétben, rettegés az egyedülléttől, az ismeretlentől. Ott van legbelül. Talán ezért is nehéz szembenézni vele vagy akár önmagunkkal. Tükrök. A rettegés a tükörképünktől a moziban.
Kiefer Sutherland az a színész, akit már az előtt is kedveltem, hogy alakja összeolvadt volna a 24 című tévésorozat nyomozójával, Jack Bauerrel. Jó néhány remekbe szabott film állt mögötte: jók, mint például az Egyenesen át, a Dark City, vagy közepesen gyengék, mint A három muskétás. Mindenesetre jó színésznek tartottam, s tartom ma is, legalább annyira jónak, mint amilyen az apja.
Talán éppen ezért építette rá Alexandre Aja rendező-forgatókönyvíró a Tükrök című mozit. A film egy 2003-as dél-koreai horror újrafeldolgozása New York-i helyszínnel, amerikai szereplőkkel és háttérrel, s persze hollywoodi eszközökkel. Kiefer Sutherland (Ben Carson exrendőr szerepében) el is viszi a hátán, pokoljárása a történet fő cselekményszála.
Carson rendőr volt, de élete egy szerencsétlen lövés miatt egy éve összeomlott. Alkoholizmusát gyógyszerek segítségével gyógyítja, s éppen lábadozik: a családját (feleségét, lányát és kisfiát) szeretné visszakapni. Ezért munkát vállal éjszakai őrként egy öt éve leégett áruház romjai között. A feladata csupán annyi, hogy éjszaka kétóránként körbejárja az épület szintjeit. Nem tűnik bonyolult dolognak, a nappalis őr szerint akár csalhat is egy órát, mert semmi gond nem lesz.
Ám Carson körül lassan életre kel az épület - a tükrök túloldalán. Ott, abban a másik világban még mindig sikoltva szenvednek és égnek el a tűzvész hajdani áldozatai. A tükrök széttörhetetlenek, s miután átveszik az irányítást, leküzdhetetlenül uralkodnak a gyógyszerfüggő Carsonon. Amikor ezt megvallja a húgának, azt a tanácsot kapja, hogy lépjen ki friss állásából. A tükrön túli világ ura azonban ezt nem engedheti, megöli hát Carson húgát, és sakkban tartja az exrendőrt. Mert van egy feladata számára...
A jól megkomponált film a rettegést leginkább ritmusváltással és a szörnyűségek bemutatásával éri el. Aki nem bírja a vért és a brutális képeket, az jobb, ha nem ül be a Tükrökre, mert bizony megégett test, leszakított állkapocs, átvágott torok egyaránt szerepel benne, szörnyű naturalizmussal. A történet sok újdonságot nem ad a horrorfilmek kedvelőinek, ám még a miértek megválaszolása után is tartogat meglepetést a film legvégén.
Leginkább Sutherland játékát lehet élvezni, jó választás volt a főszerepre, és bár most nem a kemény zsarut játssza, hanem az összetört embert, azért ráismerhetünk a 24-ben látott arcaira.
