A 2009-es Coraline és a titkos ajtó című film alkotói újabb szenzációs filmmel rukkoltak elő. A Laika 3D-s stop-motion animációja legalább annyira különleges, mint az említett elődje, de annál sokkal fogyaszthatóbb.
Na persze egyáltalán nem holmi mainstream darabról beszélünk, mégis, köszönhetően a műfaji sémáknak, egészen biztosan sokan fogják szeretni. A kisvárosra támadó zombik gyülekezete, a különc kisfiú, az elátkozott királylány – csupa, már jól ismert figura. Mégis, kinézetükben, viselkedésükben jóval emberibbek, mint a megszokott mesehősök. Főhősünk, Norman, az elálló fülű lúzer, aki nemcsak, hogy látja a holtakat, de még beszélni is tud velük. Nem egy kimondott szuperhős alkat, és egy darabig Jónásként menekül is a küldetése elől. Amikor azonban megjelenik a még nála is furább nagybácsi szelleme az iskolai WC-ben, nem lehet tovább húzni a dolgot. Neil, a szintén kitaszított, dagi kissrác az egyetlen barátja, de őt sem viszi magával a nagy kalandra.
Aztán persze valahogy mindenki találkozik mindenkivel, és kezdetét veszi a harc a zombikkal. Nagyrészt kiszámítható, hogy mi fog történni a következőkben, ám a látvány és egy-egy kedves geg megakadályozzák, hogy unjuk a mesét. Mert azért ez mégiscsak egy mese! A mások által kitaszított, fura gyerek meséje, aki aztán mintegy magának és a közösségnek bizonyítva menti meg mindannyiukat az őszinteség és a szeretet segítségével. Így válik a másság átokból áldássá. Az pedig, hogy kissé túlmagyarázzák, hogy miért is törnek föl a sírból a halottak, és miért kísért a városkában a több száz éve eltemetett banya, szintén annak a számlájára írható, hogy a filmet, legalábbis részben gyerekeknek szánták.
Azért a felnőtteknek is akad min szórakozni, hiszen a ParaNorman vélhetően sokat merít az olyan klasszikusokból is, mint például George A. Romero Holtak hajnala című zombi-filmje. A fogyasztói kultúra kritikáját egy egészen rövid jelenetsorba építették bele az alkotók, mindezzel együtt elég hangsúlyos az üzenet. A városka hamburgert és chipset zabáló lakossága közé sétáló zombi szinte sokkot kap a tévéből áradó szennytől.
Általában kevés szó esik a készítési szakaszról, ebben az esetben viszont nagyon is érdekes, hogy miként jött létre a lenyűgöző látványvilág. A Laika olyan egész estés stop-motion mozit készített ugyanis, amelyben színes 3D-s nyomtatót használtak. Ez a módszer segített a stábnak abban, hogy létrehozzák többek között Norman ezernyi arckifejezését (valójában 8800 féle arc és 1,5 millió arckifejezés készült el). Nem ez az első próbálkozás arra, hogy ezt a technikát használják, hiszen már maga a Laika is alkalmazott ilyen módszert a Coraline-nál, jóllehet, akkor még nem tudtak színesben nyomtatni. És rajtuk kívül is volt, aki beépítette a filmjébe ezt az újdonságot, például a Kalózok! A kétballábas banda című, mérsékelt sikert aratott Aardman Animations-moziban. Brian McLean, a Laika művésze szerint egyébként a 3D-s nyomtatás teremt kapcsolatot a computer-animáció és a stop-motion között.
A készítőkről még annyit, hogy valószínűleg a világ legtürelmesebb emberei, hiszen minden egyes mozdulatot és arckifejezést egyesével, lépésről-lépésre fotóztak le, nem beszélve arról, hogy előbb az egész világot fel kellett építeni, a legkisebb berendezési tárgyaktól a házakig. Azt hiszem, ez a videó szükségtelenné teszi a további magyarázatokat.
Az, hogy a 3D-technika a vetítésnél mennyit tesz hozzá a filmhez, nyilván vita alapját képezi. Véleményem szerint akkor is élvezhető volna a mozi, ha csak úgy simán vetítenék, ráadásul nem kellene kényelmetlen, bumfordi szemüvegben nézni. Ám ezzel együtt is azt kell, hogy mondjam, egy igazi kis remekművel van dolgunk. Tökéletes szórakozás tizenkettőtől száztizenkét éves korig. Ne keseredjen el, aki nem látta az Anilogue-on, mert januárban a hazai mozik is bemutatják majd.
Értékelés: 8/10
