Amikor Koltai Róbert belekóstolt a filmrendezésbe és Sose halunk meg című alkotásával sikert aratott (a vállfaárus kacagtató-könnyes története az Oscar-díj előszobájáig is eljutott), magas tétet kockáztatva lehetett volna fogadni arra: hamarosan következik a folytatás. A színész azt szerezte meg ehhez, ami talán a legfontosabb: a bizalmat. Megbízói tapasztalhatták, hogy eladható portékát készített, a beruházott összeg megtérült, ami nem akármilyen teljesítmény a mai ínséges időkben és egyáltalán a hazai filmiparban. A kritikusok a könnyedséget és a természetességet dicsérték - meg azt is, hogy a populáris megjelenítés igényes mondanivaló szolgálatában állott. A közreműködők ugyancsak hálásak voltak lelkes menedzserüknek, elvégre vonzóbb feladat telt házas mozielőadásokhoz asszisztálni, mint lila ködbe burkolt art-utánzatokat segíteni. Koltai Róbert bebizonyította: alkalmas arra, hogy a felvevőgép mögött dirigáljon, és ezzel kicsit túllépjen önmagán. A Sose halunk meg és a most közönség elé kerülő Szamba egyenesági rokonsága nyilvánvaló, tehát a tét és a feladat eleve alaposan próbára tette a szerzőket. Megint nem "hozott anyag" alakult át sztorivá a vásznon, hanem a kikacagott megszenvedett élet. Mindkétszer hivatásos tollforgatók segítettek. Az előző alkalommal Nógrádi Gábor volt az írótárs, ezúttal Vámos Miklós. Természetesen újra jutott szerep a rendező számára (az ő jelenléte a hetvenes évek közepétől többé-kevésbé állandó a magyar filmben). Nem azért hasonlítjuk össze a két tragikomédiát vagy melodrámát (egyik sem degradáló műfaji kategória), mert méricskélni szeretnénk, hanem a folyamatosság érzékeltetése céljából. Az "opera prima" erősségének bizonyult az áradó mese, a karakterek hitelessége, a kor ironikus rajza, a gondolati tartalom. A Szamba léptéke jóval szerényebb. A komédiások köznapjainak bemutatása, a színházi miliő ábrázolása többször látott-hallott szituációkat idéz. A szemlélőt, noha nyilvánvaló rokonszenvvel adja át magát a műnek, gyakran megcsapja a "déjá vu", az "ezt már ismerjük" hangulata. Főleg az eredetiséget vagy legalább a nézőpont sajátos jegyeit hiányoljuk a mulatságos és érzelmes jelenetekben. Szamba Ottó elképesztően oltári ripacs és ugyanakkor meghatóan gondos, fián majomszeretettel csüggő apa. Létező típus. Ifjabb Szamba Ottó, azaz Tibor, aki szintén a világot jelentő deszkára lép, különb szeretne lenni nála. Ez is elképzelhető. Hús-vér konfliktus körvonalai sejlenek fel, csakhogy kissé elrajzoltak a jellemek és túlpörgetettek a helyzetek. Koltai Róbert, aki ismeri a hatáskeltés összes elképzelhető fogását, mintha a teátrum mechanizmusait alkalmazná: kivár, ismétel, agyonhangsúlyoz. Laza anekdotafüzér fejezetei illeszkednek egymáshoz az epizódokban; az igazi dráma - a tehetségtelenségről meg a tehetségről esetleg a "dudások" harcáról, a felfogások és szemléletek különbözőségéről - nem bontakozik ki, mivel a magánszámok elnyomják a figurák belső mozgását. Szegény Szamba Ottó-Tiborral ráadásul végez a szerzői önkény, hogy a felhőtlen mulatság torokszorító tragikumba csapjon át, ez a halál azonban nem törvényszerű, még ha példázatértékét nem is vitatjuk. Igen, a művészetbe bele lehet pusztulni, de hát a rokonszenves fiatalember inkább a dramaturgiai fátum áldozata. Tabi László egykoron arról írt gyilkos humoreszket, hogy a filmeket ajánló bemutatók, az úgynevezett előzetesek pompásak, az alkotások viszont harmatosak. Következtetés: gyártsunk csak előzeteseket! Olcsó élcelődés lenne a néhai humoristát követni a Szambát méltató remek könyvmozi és a kész opusz egybevetésével. Másról van szó. A film - sajnos - másodlagos jellegű. Kevésbé átélhető, mint előzménye. Hiányzik belőle a szikrázó humor, azt azonban készséggel elismerjük: a színészélet derűje kedves, a magánszámok jó része kitűnő (Hernádi Judit "kábítása", Kovács Lajos karikatúrája, hogy csak két példát említsünk), és a képsorokból árad a szeretet és az önfeledtség. Ez sem kevés, de az elementáris élményhez szükség lett volna meggyőzőbb figurákra, összetettebb jellempróbákra, súlyosabb igazságokra. Koltai Róbert csapatában mindez "benne van". Érdeklődéssel várjuk a harmadik nekifutást.
