Ahogy azt földrajzból megtanultuk, Ausztráliát minden oldalról tenger veszi körbe. Csak arról nem szóltak a föcitankönyvek, hogy ez az óceán nyálból van... Persze, valószínűleg a tudósoknak van igazuk, és Baz Luhrmann tévedett, amikor szülőkontinensét ábrázolta az Ausztráliában - végül is ő előszeretettel hempergeti bele a filmjeit émelyítő cukros löttyökbe.
Csakhogy ami egy musicalben jól jön ki (lásd: Moulin Rouge), pláne ha még poénra is vesszük a túlzások miatt, az egy Ausztráliát dicsőítő kalandos hőseposz esetében már durva melléfogás. Hőseink, sőt a háttér, Ausztrália gyönyörű tájai is mesterkéltek, édelgősek. Az ügyetlen, nagyképű tipikus angol arisztokratahölgy bénázásai és egoizmusa az első perctől unalmas - van egyáltalán valaki, aki az angol missekről nem ezek szerint a sztereotipiák szerint gondolkodik? A marcona helyi csordáslegény, aki szót ért a bennszülöttekkel, meglovagolja a vad lovat, darabos és mogorva, de nagyszívű, és kockás hasizmának még a jeges lady sem tud ellenállni, szintén olyan, mintha egy B-filmből lépett volna elő. A félvér kisgyereknek pedig semmi más szerepe nincs, mint hogy meresztgesse a szép szemeit. Sőt, kötelességszerűen szerepel a kutyája is, amint szájharmonikázik neki a vetített háttér előtt egy sziklán ücsörögve... Ezeket a kliséket már a Disneynél is ciki használni.
Annál is inkább, merthogy a Disneynek már volt egy dobása, amivel fiatalok tömegeinek szívébe lopták be Ausztráliát, ráadásul abban is szerepelt Nicole Kidman. Az Ausztrál Expresszben (Five Mile Creek volt az eredeti címe) szintén keresztül-kasul száguldoztak a kontinens legszebb tájain, csak épp most nem a szép piros postakocsival, hanem párezer marhával szelik át a hegyeket meg a sivatagokat. Igaz, az egy sorozat volt; de ez a Luhrmann mű is olyan, mintha két teljesen különböző kalandból állna, és egy több részesre tervezett sorozat első két epizódját vetítenék egybe. A marhák hajtása és a szereplők összehozása az egyik, a második világháborús rész a második másfél órát adja a mozihoz; így lesz az egész együtt majdnem három óra, amit csak nagyon eltökélteknek érdemes megnézni, nekik is szigorúan esernyővel felszerelkezve, a nyálzuhatag ellen.
Nem tesz jót a szinkron sem (ahogy a kisgyerek megpróbálja törni az angolt, az kész szenvedés), a fordítás is meglehetősen problémás, és akkor még nem beszéltünk a látványról; Ausztrália gyönyörű tájait régi CGI trükkökkel házasították. Hogy miért kellettek ezek a gagyi trükkök, miért nem volt elég a természet szépsége, az örök kérdés - szerencsére azért volt néhány jelenet, amin meglátszott, hogy nem semmi költségvetéssel készült a mozi. Ez ugyan csak pár snitten át köt le, máshol pedig kidobott pénznek látszik, de talán ezt emelhetném ki egyetlen pozitívumként.
