Különös dolog úgy végignézni egy filmet, mintha nem is filmet látna az ember. A Reszkess Amerika című jelenség valójában egy gimnáziumi pamflet, amelyet egyetlen délután hoz össze az osztály nagy röhögések közepette, hogy még nagyobb röhögések közepette megörvendeztessék az iskola közösségét. Senki nem gondolja, hogy bármelyik ötlet többet érne annál, mint amire szánják, azaz egyszeri elhangzásra, majd a szép enyészetre.
A Reszkess Amerikával az a balszerencse történt, hogy a vaktában feldobált poénok mellé valahogy került kamera, viszonylag sok pénz, egy valószínűleg népes stáb, trükkgyártó szakiparosok és főszereplőnek Jean Reno, hogy a jelenség működtethető legyen a piacon. A történet egy zavarba ejtően kopott ötleten alapul. Egy nemes a kora középkorból szolgájával együtt belecsöppen a XX. századi Chicago és távoli leszármazottja, a szilfid és megértő fiatal nő életébe. A történet innentől nem igényel semmiféle erőfeszítést sem a nézőktől, sem az alkotóktól. A Reszkess Amerika kétségtelenül létezik, van piaci értéke, emberek eltöltöttek azzal valamennyi időt, hogy összekalapálják, van forgalmazója és bizonyára fog is valamennyi pénzt hozni a konyhára.
Mindezeken túl a Reszkess Amerika számunkra, magyar és főként budapesti polgárok számára egy súlyos problémát tartogat. A jelenség, amivel még ha hűtött nézőtereken találjuk is szembe magunkat, kikerülhetetlenül és nyugtalanítóan felveti a kertmozik kérdését. Fontos és mindenképpen megoldásra váró filmesztétikai dilemma előtt állunk. Vannak ugyanis bizonyos filmek, melyek mintha egyenesen kertmozira készültek volna. Minden elemük erre van tervezve. Olyannyira, hogy ami kifejezetten rosszul veszi ki magát fedett moziteremben, idiotizmusnak és egyszerű igénytelenségnek hat, az felhőtlen szórakozást képes nyújtani egy kertmoziban. Szabad ég alatt minden más. Könnyedebb, tét nélkülibb, egyszerűen mást jelent. Szerencsétlen Jean Reno és kollégái egy kertmoziban mozihősök lehetnek, míg egy kő filmszínházban egyszerű ripacsok, szánalmas színészrabszolgák. Nálunk megszűntek a kertmozik. Vidéken alig van néhány, Budapesten tudomásom szerint egyetlenegy sincs. Pedig kertmoziba járni jó. Komolytalan és szép dolog filmeket nézni szabad ég alatt. Kertmozit nyitni most nemcsak hódolat lenne a romantikus nosztalgiáknak, hanem annak belátása is, hogy az élet ötletekből, a lehetőségek kihasználásából és mondén örömökből is áll.
Ha egy város boldog, akkor van kertmozija. Könyörgöm, valaki nyisson egyet!
