Christopher McQuarrie újabb rendezésre adta a fejét, noha az íráshoz kétségkívül jobban ért – 1995-ben Oscar-díjat kapott a Közönséges bűnözők legjobb eredeti forgatókönyvéért. A Hullahegyek, fenegyerek című korai munkájához képest persze rengeteg tapasztalaton van már túl, és ez látszódik is az alkotásaiban. Ebben a produkcióban is több műfaj keveredik, így az akciófilm és a krimi zsánerével egyaránt találkozhatunk.
A történethez McQuarrie írta a forgatókönyvet is, mégpedig Lee Child 2005-ben megjelent One shot című krimiregénye alapján. Bevallom nekem nem volt még szerencsém az író műveihez, habár regényei a hazai polcokra is felkerültek. Ettől viszont csak még objektívebben szemlélhettem az abból készült mozgókép erényeit és/vagy hátrányait. Az angol származású Lee Child mindegyik művének Jack Reachert tette főhőséül, aki egykori katonai rendészként vándorol az Egyesült Államokban, hogy igazságot szolgáltasson.
A filmben Tom Cruise alakítja Jacket, és bár a könyv szerint egy 2 méteres izomkolosszus, azok számára, akik nem olvasták, nem okoz csalódást Cruise játéka. Végeredményben jól hozza a törvényen kívüli harcos szerepét, bár a több, mint két órás játékidőben talán túl nagy hangsúlyt kapott a producerként is közreműködő színész. Az eseményeket egy jól felépített orvlövész támadás indítja el. Egy fehér furgon felkanyarodik egy parkolóházba. Megáll az egyik emeleten, és néhány perc leforgása alatt végez öt ártatlan emberrel, majd elmenekül. A nyomozás zökkenőmentes, a tettest el is kapják. Csak egy baj van, hogy mi nézők tisztán láttuk a lövész arcát, és az nem azé, akit a hatóság kézre kerített. Mielőtt a gyanúsított a szakszerű rabszállítás következtében kómába került volna, egy nevet említ a nyomozóknak: Jack Reacher.
A film feszesen indul és a végére is marad néhány izgalmas fordulat, de összességében nincsenek nagy rejtélyek, sem felejthetetlen filmes fogások. Az akciójelenetek sem egyedülállóak, ugyanakkor dinamikus kameramozgásokkal látványossá teszik azokat. Az egész film Jack karakteréből nyeri az erejét. A cinikus főhős beszólásai, magabiztossága és durva stílusa szórakoztató, bár az is igaz, hogy nem 130 percig. A végjátékban Robert Duvall is feltűnik egy epizódszerepben, amit a kisujjából ráz ki. A háttérben ténykedő démoni főgonoszt pedig nem más alakítja, mint Werner Herzog. A Jack Reacher könnyed szórakozást nyújt, és moziélményként is megállja a helyét, de ne tegyük túl magasra a mércét!
Értékelés: 6/10
