A jelzett havakkal érdemben és emészthetően foglalkozó mozit a Felkoppintva óta nem láthattunk - az pedig nem ma volt. A terhesség témájának aktuális kihívója az angol Kirk Jones, aki eddig alkalmazott módszereit hozza magával ide is; mentségére legyen mondva, az a pár finom rendezői húzás ismét filmje fő attrakciója. Mert hogy a Várandósok nézőbarát, egyszerű és legtöbb helyen bájos film, mely a legalapvetőbb emberi érzelmeket zongorázza végig a lehető legközhelyesebb módon. Öt pár tekint gyermekáldás elé, de persze mind máshogy - van, aki még nem áll készen, van, aki pedig már rég, akad, aki hirtelen kapta be a legyet, míg más már rég bekapná, ha tehetné. A szálak nem zavarják se egymást, se minket: szinte valamennyi szereplő súlytalan, ha mégis sikerül valami érzelmet előcsalni belőlünk, azt valószínűleg inkább a szempárok összeszikrázása alatt felcsendülő konzervromantikus zene okozza: hányszor hallhattuk ezeket a taktusokat csak az utóbbi pár hónapban, ha romantikus filmre tévedtünk!
Ami a humort illeti, az egyébként nem rosszul teljesítő, de ebből a tárgyból ezúttal bukó hollywoodi pereputty élén Chris Rock jár; ő sem mostanában volt utoljára vicces, de az Arcosok klubja nevű apabanda jeleneteiben végre az megint. A film tökéletesen kiszámítható és patikamérlegen kimért romkom, enyhe és működésképtelen drámai beütéssel - nagy kár, hogy a közel két óra leteltével nem a hangulatosabb epizódok maradnak meg bennünk, hanem az, hogy Cameron Diaz vagy épp Elizabeth Banks hányszor asszisztált a már az írók asztalán elvérző holmikhoz.
