A legkorszerűbb történelmi és filmtörténeti munkák átdatálják azt a Magyarországon eddig jobbára a hatvanas-hetvenes évekre tett filmes gyakorlatot, mely úgymond burkoltan fogalmazta meg diktatúraellenes mondandóját. Mondván, az sokkal korábban alakult ki. Már a legvadabb Rákosi-korban, 1951-ben feltalálták a leleményes honi címadók, hogy hogyan lehet előre elárulni a majdani műélvezet minőségét is. A selejt bosszúja Latabár Kálmánnal adja ennek cáfolhatatlan bizonyítékát; megüzenték, kerüljük nagy ívben el a mozit, de mi persze nem hallgattunk rájuk, mert rajongtuk a művészt...
E kétségkívül old school hozzáállás szerint jelen horrorunk címe duplán spoileres; egyfelől elmondja, miről szól a film, másfelől pikírt megjegyzésekkel zavarja az órát. Nézzük, hogy!
A horrornál zártabb műfajt még nem hordott hátán e sárteke. Kell bele feltétlenül föld alatti járat, ami e tényt (a klausztrofóbiáig vitt zártságot) rögtön igazolja is. S ott a nő szerepe a korszerű horrorban, mi az? - persze azon túl, hogy előbb-utóbb úgyis felkoncoltatik. Az Éjféli etetés e téren bátor és óvatos egyszerre: úgy változtat a bevált arányokon, hogy az szinte fel sem tűnik, mégis hangsúlyos (mint az '51-es címtechnika, akinek van füle, hallja).
Hogy néz ki az átlag horror? Az ipse meg a csaj mennek kocsival a sztrádán, elkezd köhögni a féltengely, amiért az első kijáratnál le kell hajtani, rövid szédelgés és szállásfoglalás után egyenesen a vérfarkasok vagy egyéb pszichopaták közé (lásd cikkünket a 34-36. oldalon), aztán menekülniük is kell, mert kezdődik a belezés, ha filmben nem szerepelt addig metró, akkor föld alatti járatokon át. Így van ez az Éjféli etetésben is, itt szinte rögtön a metróban kezdünk, két férfi utazik... Az egyikük Vinnie Jones, a másik az áldozat - még soha nem volt fordítva. Az Éjféli etetés nem igyekszik szimbólumok olcsó ködpárájába burkolni történetét, Vinnie egy hentest ad, aki - hihetnők - szabadidős programban abriktolja a viszonylat késői utazóit krómacél potyolójával (forrás: Filmtett). Ugyan később (a végén) kiderül, hogy Jones nem szórakozik, küldetést teljesít, de nem ez a lényeg. Nem is a ráismerés a Gonoszra: nem fogják elhinni, az alkotónak volt orcája ide citálni a Nagyítást (félreértés ne essék, nem szentségtörésről, lerágott csontról beszélünk). A pacák, aki rájön Vinnie ügyködésének természetére, fényképész! Fotózgatja csak úgy a várost, hátha Brooke Shields (nem rí ki, simán viszi a lécet) kiállítja a képeit - az arcom leszakad. Ám a horror lényege, hogy sokáig túlélünk, s eljutunk csak valahogy a hős nőjéig.
Amit a műfaj mezsgyekaróinak leltározásakor mondtunk, hogy "rövid szédelgés", az általában valami veszekedésfélét jelöl, "hogy ha nem kellene anyádat meglátogatni, akkor nem fogy ki ilyen elhagyatott helyen a benzin", ilyesfélét. De ez a csaj nem olyan, ő mintegy az esszenciáját képviseli a horrorok női magatartásmintáinak, agresszív és követelőző, féltékeny és kisebbrendűségi érzésektől zavarodott, egyféle szenvedélyt bír csak elképzelni, az iránta lobogót. Mintha az összes valahai férfifrusztráció benne jelenne meg a pontosan rá mért időben, vagyis annyi perc alatt, amennyit a horrok nagykönyve a "rövid szédelgésre" kalibrál. E rövid időtől néhány forró pillanatra még szexivé is válik, ezek persze véletlenül sem azok, amelyekben szexuális tevékenységet folytat, vagy arra utaló magatartást tanúsít. Hanem, mondjuk, amikor a teendők helyes megválasztására igyekszik rábírni a "párját". Akinek ragaszkodása ettől kellően alulmotivált, ellenben egy füst alatt értelmet nyer az a dühödt elszánása, mellyel Vinnie nyomába veti magát.
A film javára a fentiek (és természetesen Vinnie Jones zsenije, ahogy őrajta áll az öltő ruha, az külön osztálytanulmányt érdemel) mellett még az írható, hogy a végére mindenki pofára esik, és ezalatt nemcsak a szereplők összességére, de az alkotókra, a nézőkre és spoileres cím kiötlőjére is gondolunk. A horror Stephen King utáni generációjának ismert írója, Clive Barker ugyan kétségkívül kottából dolgozott, s azt is tudjuk, hogy a horrornál nincs feszültségmentesebb műfaj, de ha Vinnie Jones utazik a metrón, annak akkor is hangulata van, ha dupla adag egzotikus macsizmóval körítik. Ne felejtsenek el pizzát rendelni mellé. És főként sört, az olyan fiús!
